Három új vers

mi legyen

csönd van. roppan a kertben a hó.
szellemek ülnek az ágon.
kimenni nem túl helyénvaló.
de nincs rend ezen a világon.

bejövetelednek vedd elejét.
a kanapén itt ül a végzet.
motyogva issza a macska tejét,
s cinkosan elheherészget.

tűzzel emészti

bár haladtak, benne ragadtak,
sárba ragadt le a mindenség,
ám akadtak még, akik adtak,
tűzzel emészti az istenség

nézd a lángot, nézd csak a lángot,
elmenekültek a végestől,
szárba szökken, kereke kizökken,
csörren a köveken a véres tőr

sár a lélek, homokot mérek,
várok, amíg szive felbuggyan,
rozsdafoltos – kesereg a boltos,
bár sose kellene megtudjam.

puzzlecorner

Soká tartott ezt kirakni,
s mire kész lett,
kiderült: ez nem egy készlet.
Meg is ette az egészet,
belefészkelt az enyészet,
huss!


Discover more from A Szükségszerűtlenség Dalai

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Hozzászólás