Bár tudnám, a szíved hol lakik!
Melyik erdő mélyén száll, úszik, szalad?
Bár megkérdezheték róla valakit,
hogy mi neki a legesleg-
finomabb falat.

Mert ha tudnám mindezt, elvinném neki.
Letenném a fűbe, fára, vízbe én.
S szólnék: rejtekedből, kérlek gyere ki.
Hogy örülni lássam, ha nem lehet enyém.

Hogy élni lássam, hogy lássam, hogy milyen,
az őzet, melyben ott lakik a nyúl,
a nyúl fejében van egy skatulya,
mélyében egy bogárka lapul,
annak szárnya szíved kapuja:
egészen az égig tornyosul!

De nem tudom, hogy mely erdőn lakik.
S ha ott, hogy úszik, fut, vagy épp repül?
Nem szólnak a bevarrt szájú valakik.
Csak mind mulatnak rajtam, remekül.

Kell, hogy a tóra vetüljön az árnyék,
kell, hogy a szélben szálljon a csók,
Kell, hogy amíg odaérek, várj még!
Összekacagnak a cifra bogyók

Painting by Gris Grimly