Cikornyás betűk és pecsétviasz.
Néztem, de nem igen tudtam, mi az.
Üres szemekkel csak meredt furán.
Majdhogynem kifakult az aurám.

A köpenye egész a küszöbig ért,
az ajtóban bámult, de nem szólt, miért.
Csak állt ott és esetlen volt már a szín,
Rácsaptam: “Húzzál el, nincs Halloween!”