kerestelek, de sose voltál otthon
elsétáltam ablakod alatt
játszottam egy ócska, vén fagotton,
de a taps, a mosoly elmaradt

lehet hinni bármiben, de meddig?
a holnap úgy is még ma ideér.
van még idő. nem sok. jövő keddig
minden, mire vágytál, belefér?

elfelejtettél és én is téged
a világ rendje sosem változik.
van tűz, ami hamuvá nem éget,
van gonosz, mi el nem kárhozik.

van olyan, hogy a dobozban más van.
– amit nem a jóisten hozott.
testvérek a csöndes elmulásban,
a múlt a hátsó ajtón távozott