GREG LUZNIAK, ‘TROLL UNDER THE BRIDGE,’

A Trollhíd és a Kedvencek Temetője nyomán

Lent lakott a híd alatt a troll,
az ötszáz éves híd alatt, ahol
hajléktalan formájában élt,
követ evett s morgott mindenért.

Morgott, hogyha esett az eső,
a régi, rozzant híd lyukas tető.
Morgott, hogyha ragyogott a nap,
rég eltűnt az ajándék kalap.

(Amit még a mágustól kapott,
mikor másik megyében lakott.)

A kedvenc játéka mi volt? A sakk!
Az elveszett vezért picinyke makk
vagy kő helyettesítette ki.
De játszótársa nem akadt neki.

Nem járt arra se élő, se holt,
eltévedt viking se kóborolt
a környéken, se vándorló banya,
nagyon uncsi volt a trolltanya.

A híd tövében épp halat fogott,
s közben egykedvűen puffogott:
midőn megérkezett a változás,
volt is jó nagy trollcsodálkozás.

A vízben messze állt egy kisfiú,
indián volt, apacs vagy sziú.
Nyakából kiállt egy furcsa toll,
először nem értette a troll.

Az arca sápadt volt s a vízen állt,
nyakán hordott egy furcsa kőmedált.
A trollt, hogy észrevette, felvirult,
s a troll agyán egy emlék átgurult:
a tisztás onnét nem volt messze, mely
egy indián temetkezési hely.

S mert nyílvesszőhöz tartozott a toll,
a sakktáblára pillantott a troll,
szólt: Nehogy aztán nekem elbomolj!
s az arcán megjelent egy félmosoly.