SZÍNHÁZBAN
– az Alien 40. évfordulójának és annak alkalmából, hogy egy amerikai középiskolában színdarabot készítettek belőle
Sötét van, ülsz a széken.
Vajon a terítéken
mi lesz? A színen épp egy űrhajó a zord vidéken.
Jöhetnek most a jósok.
Lesz itt baj, lesz itt jó sok.
Most húsvétosat játszanak az űrhajósok.
Snitt.
Kaját a tálra tesznek,
hatan mind hüledeznek:
az egyik félrenyelt – nem értik mért, hisz ülve esznek.
Mi volt, a csontja, bőre?
Köpöd ki! Dőlj előre!
Na jó, kijött, de jaj anyám, a bánat is kibújt belőle.
Miféle furcsa lények
kreàlta rusnya állat?
Homályos esti fények,
az állat nem talàlgat.
Az állat nem hezitál,
a tested egy teli tál,
megérzi, odaoson,
a nyolcadik utas ma ő a villamoson.
Pofája dupla szájú,
halàlod önhibájú,
s a forgatókönyv úgymond kissé
földöntúli bàjú.
Tudom, hogy azt hiszed ez,
csupán egy színdarab,
és macska híján te leszel,
ki megmarad.
De hogy te mit kivánsz,
az nem mérvadó,
ha a matató kéz nem a szomszéd csajé,
hanem arctámadó.
Kiegészítve egy régebbi darabbal:
EDE, AZ ALIEN
Ripley hadnagy, Ripley hadnagy
lángszórót ide!
Siessen, már félig kibújt, nincsen semmi de!
Hozd a késed, már lekésted,
megszületett a kisdede,
randa jószág, neve Ede!
E gyereket kedveled-e?
Honnan lehet ennyi gennye,
ronda rühes alienje,
fúj!
Discover more from A Szükségszerűtlenség Dalai
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
