…Robert Bloch “Az arcnélküli isten”c. történetéhez készült rajza okán (1936)

A Black Aether magazinban megjelent legutóbbi fordításom.

Sötét szakadékban lüktet az ezer arcu éj,
Mily ocsmány s éhes, süveg födte árnyakat füröszt;
Fekete szárnyak ütemére hullámzik a mély
A lélektelen ürességnek földtekéi közt.

Hogy kozmoszukat nevén nevezd, vagy oly vakmerő,
Hogy szétmállt arcuk titkaiért szembenézz velük,
Hogy a szókat kimondd, miáltal egy hatalmas erő
A mélyűr tárnáiból idevonja seregük?

Ezt nem szabad emberfiának látni sohasem,
Riadt szemünk e lapon oly rút borzadályt talált.
Egy lét ez, hol a szentségesnek nincsen nyoma sem,
S a végtelenből hozza el a tébolyt s a halált.

Mily festő kutatja maga a vak mélység honát,
S él azért, hogy felébressze egy más lét iszonyát?

 Vachter Ákos fordítása

In dim abysses pulse the shapes of night,
Hungry and hideous, with strange miters crowned;
Black pinions beating in fantastic flight
From orb to orb through soulless voids profound.

None dares to name the cosmos whence they course,
Or guess the look on each amorphous face,
Or speak the words that with resistless force
Would draw them from the halls of outer space.

Yet here upon a page our frightened glance
Finds monstrous forms no human eye should see;
Hints of those blasphemies whose countenance
Spreads death and madness through infinity.

What limnner he who braves black gulfs alone
And lives to wake their alien horrors known?

(H.P. Lovecraft)