A minap hallottam a rádióban, hogy – talán az Amazon – azt tervezi, hogy sorozatot forgat a Gyűrűk Urából. Szerintem ez nem lenne túl jó ötlet, akkor már inkább vennék elő a Sirmarillion-t valamilyen formában. Amikor meghallotta ezt a hírt, Gollam barátom annyira fellelkesedett (nem.), hogy átköltötte kedvenc depressziós versét a nagyszerű József Attilától. Íme 

József Attila: Nem emel föl                 Gollam: Ki húz ki innen?

Nem emel föl már senki sem,                Ki húz ki innen? Senki se!
belenehezültem a sárba.                  Ha latyakba kaptad a plattyot,
Fogadj fiadnak, Istenem,                      hasztalan akármi szentmise,
hogy ne legyek kegyetlen árva.            ha a lábad a sötétbe’ slattyog.

Fogj össze, formáló alak,                      Fogok egy síkos kis halat,
s amire kényszerítnek engem,             – nincsen a farzsebemben.
hogy valljalak, tagadjalak,               A mockosz kisz hobbit is jó falat,
segíts meg mindkét szükségemben.     ha idevetődik a szentem.

Tudod, szivem mily kisgyerek –           Szméagol gonosz kisgyerek,
ne viszonozd a tagadásom;                   – Fojtogatok és elásom!
ne vakítsd meg a lelkemet,                   Piszkos ügyeket elkenek!
néha engedd, hogy mennybe lásson.    – Csak adjad a drágaságom!

Kinek mindegy volt már a kín,              Mindegy nekem, ha benn, ha kinn,
hisz gondjaid magamra vettem,           ha a lembasod rég megettem;
az árnyékvilág árkain                         ha Mordorba visznek a társaim,
most már te őrködj énfelettem.              de elsuhan a Szem felettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,              Túl rajtunk nincs, kit szeretek.
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.      A hobbitokat felpofoznám!
Vizsgáld meg az én ügyemet,                  Drágaszág, érd a szügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.                  mielőtt magunk feláldoznám.