A minap valami holmit kerestem
egy ósdi szekrény mélyén s elestem,
s leltem egy gyűrűt s most izgulok,
hogy jönnek-e értem a nazgulok.
Éjmélyből fölzengző
kopp, kopp, kopp: rettentő.
Nyolc patkó, kopp, kopp, kopp,
koppan, ki verset lop.
Valaki áll a kapuban.
Tuti nem azért, hogy: “apu van?”
S kilátszik alul a kardhegye.
Elbújok. Vajon haza… megy-e?
Discover more from A Szükségszerűtlenség Dalai
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
