A roppant domb a vén város felett
terült el, hol a főút elfogyott.
Nagy, zöld lombja zord pillantást vetett,
a templomra, mely az útra rogyott.
Kétszáz évig terjedt a szóbeszéd
a lejtőről, min nem jártak soha.
Madarat, őzet mi téphette szét?
S az eltűnt fiúknak sem lett nyoma.

A postásra egy nap hűlt helye várt
a falunak, még hírt se volt, ki mond.
Aylesbury népe bámulni kijárt,
s a postásra ráaggaták: bolond,
hogy látni vélte, amit más se lát,
a roppant domb falánk szemét s fogát.

Az első 6 rész itt: http://lovecraft.hu/…/h-p-lovecraft-gombak-yuggothrol-vach…/

H.P.L.: Fungi from Yuggoth
VII. Zaman’s Hill

The great hill hung close over the old town,
A precipice against the main street’s end;
Green, tall, and wooded, looking darkly down
Upon the steeple at the highway bend.
Two hundred years the whispers had been heard
About what happened on the man-shunned slope—
Tales of an oddly mangled deer or bird,
Or of lost boys whose kin had ceased to hope.

One day the mail-man found no village there,
Nor were its folk or houses seen again;
People came out from Aylesbury to stare—
Yet they all told the mail-man it was plain
That he was mad for saying he had spied
The great hill’s gluttonous eyes, and jaws stretched wide.