A minap szembejött velem egy kép, amin az alábbi kis versike szerepelt.
Úgyhogy gyorsan készítettem is hozzá egy fordítást, illetve SUNO-val egy kis dalfeldolgozást is:
Egy bölcs öreg bagoly
egy tölgyfaágra ült,
ahogy többet látott,
úgy egyre csendesült,
s hogy csőre csendesült, úgy,
fülébe több befolyt,
miért ne követnénk mi
e bölcs öreg bagolyt?
A “Wise Old Owl” egy régi angol mondóka, amelynek eredete egészen az 1700-as évek végéig visszavezethető. A mondóka egyszerű, rövid, és az emberi bölcsesség fontosságáról szól. A szöveg így hangzik:
A wise old owl sat on an oak,
The more he saw, the less he spoke,
The less he spoke, the more he heard,
Why can’t we all be like that wise old bird?
Jelentése és tanulsága
A mondóka lényege az, hogy a bölcsesség gyakran a csendből és a figyelmes hallgatásból fakad. Az “öreg bagoly” metaforikus szereplő, akit a bölcsesség és az önuralom példájaként ábrázolnak. A mondóka arra ösztönöz, hogy figyeljünk jobban másokra, és gondolkodjunk, mielőtt megszólalunk.
