Yuggoth Projekt Update: H. P. Lovecraft: Hol Poe járt egykor

Újabb lépést sikerült megtennem afelé, hogy a Gombák a Yuggothról és más versek címet viselő kötet elkészülhessen, ugyanis elkészültem az ‘In a Sequester’d Providence Churchyard Where Once Poe Walk’d’ címet viselő vers fordításával is. Így a célkitűzésem szerint már csak három vers van hátra. Az eredeti vers egyébként egy akrosztichon szonett, ami azt jelenti, hogy a vers sorainak kezőbetűit összeolvasva egy szót, vagy üzenetet kapunk. Egyik híres ilyen versünk Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár című verse, melyben Karinthy Frigyesnek rejtett el egy nem éppen kedves üzenetet.

A fordításban az akrosztichont nem vettem figyelembe, mert egyelőre nem vagyok még meggyőződve arról, hogy még ezzel a plusz megkötéssel együtt egy elfogadható fordítást lehet készíteni. Lehet, majd még megpróbálkozom vele, miután befejeztem a hiányzó darabokat. De lehet az is, hogy ez így fog maradni. Majd meglátjuk.

H.P. Lovecraft: Egy elzárt providence-i templomkertben, hol Poe járt egykor

E föld felett örökkön árny lebeg,
s enyészett századoknak álma jár;
s fenn tornyosul komor szilrengeteg,
mely ősi, rejtett földet körbe zár.
Mindent köröttünk emlékfény takar,
s a múlt napokról súg a holt avar,
mely vágyottjára mindhiába vár.

Magányos árny suhan búsan tova,
amott, hol egykor élve lépte járt,
közönséges szem nem látá, noha
a dala mindent varázslatba márt.
Kiknek feltárta bűbáját a lét,
látják a sírok közt Poe szellemét.

Háttér:

Az „In a Sequester’d Providence Churchyard Where Once Poe Walk’d” egy rövid akrosztichon szonett a néhai amerikai szerző, H. P. Lovecraft tollából. Először 1936-ban, Maurice W. Moe „Four Acrostic Sonnets on Edgar Allan Poe” című művében jelent meg, és azóta számos alkalommal újranyomták. A vers 1936. augusztus 8-án született kb. fél évvel Lovercaft 1937 márciusában bekövetkezett halála előtt, a rhode islandi Providence-ben található Szent János-székesegyház temetőjében, az Egyesült Államokban. Lovecraft Robert H. Barlow és Adolphe de Castro társaságában rendezett baráti költészeti verseny részeként írta meg ezt a művet.

Az eredeti verset itt olvashatod:

https://www.hplovecraft.com/writings/texts/poetry/p340.aspx

H. P. Lovecraft: Gombák a Yuggoth-ról XI. A Kút

the-ring-screenshot-19.jpg

Seth Atwood farmer nyolcvanévesen
akart kiásni telkén egy kutat.
Csak ifju Eb-bel fúrták lelkesen.
S e lázból, hittük, lel majd kiutat.
De ifju Eb is megzavarodott,
és vitték is az ispotályba át.
A kutat Seth lezárta és legott
a karján átszelt egy artériát.

Hogy eltemettük, egy nagy vonzerő
a kúthoz vitt, hogy bontsuk el kövét,
s alatta vasrudak s egetverő,
kimondhatatlanul mély vaksötét.
De inkább visszafalaztuk, mivel
túl mély volt már zsineggel érni el.

H.P. Lovecraft: Gombák a Yuggothról: X. A Galambreptetők

dav

Sétálni vittek, hol zord kőfalak
benső gonosztól dülledtek ki mind,
s tömegnyi torzult, vergődő alak
egy másik, sötét istenségnek int.
Az utcán, lám, tengernyi láng lobog
s a tetőkről egy árnyhad ereget
egy tisztátalan madársereget
az égre, míg sok rejtett dob dobog.

A lángokon rút dolgok forrtak ott,
és tudtam azt, hogy Kívül jártak ők –
Vajh másvilági, sírba zárt erők
nyomán szárnyuk Thog-ról mit hozhatott?
S a kacaj rögvest némaságba fúlt,
hogy meglátták, mi csőrükben lapult.

X. The Pigeon-Flyers

They took me slumming, where gaunt walls of brick
Bulge outward with a viscous stored-up evil,
And twisted faces, thronging foul and thick,
Wink messages to alien god and devil.
A million fires were blazing in the streets,
And from flat roofs a furtive few would fly
Bedraggled birds into the yawning sky
While hidden drums droned on with measured beats.

I knew those fires were brewing monstrous things,
And that those birds of space had been Outside—
I guessed to what dark planet’s crypts they plied,
And what they brought from Thog beneath their wings.
The others laughed—till struck too mute to speak
By what they glimpsed in one bird’s evil beak.

Az az igazság, hogy most már elkezdett zavarni, hogy ilyen lassan haladok ezzel, másfelől egyre kíváncsibb is vagyok, hogy mi a vége, mert bármilyen hihetetlen, de még nem olvastam el az egész Fungi from Yuggoth-t. Mindig csak azt a részt olvasom el, ahol épp tartok a fordításban.
Úgyhogy az új cél az, hogy egy éven belül befejezem az egészet és 2020 Halloween-re az új verseskötetben fog megjelenni egyben.
Addig is szerezzetek be egy Rémálomport a Dunwich Marketen amíg még van.

Simon and Garfunkel: Minták (Patterns)

Eljön lágyan az éjjel,
mint a fa levele hull,
a házon ringó árnyhad
fák ágán áttolul.
Egy kinti lámpa fénye
egy mintát falamra fest:
egy kirakós darabja,
vagy egy irkafirka test.

Egy keskeny lépcső végén
van a keskeny kis szobám,
hol fekszem fenn az ágyon,
s kora alkony hull le rám.
A falra meredt szemmel
nézem, halványan ragyog,
az életem mintáját,
s a kirakóst, mi vagyok.

Mióta megszülettem,
míg jő a gyors a halál,
a mintákat követnem,
mint lélegzni, muszáj.
Mint patkány útvesztője,
a csapás elém vetül,
s a minta nem lesz új, míg
az a patkány elterül.

S a mintát most is őrzi
a falon a sötét,
mert benne lelte ő meg,
mint én, legillőbb helyét.
Miként a bőröm színe,
vagy a hulló hajcsomók,
az életem mintái
alig irányíthatók.

 

Patterns

The night sets softly
With the hush of falling leaves
Casting shivering shadows
On the houses through the trees
And the light from a street lamp
Paints a pattern on my wall
Like the pieces of a puzzle
Or a child’s uneven scrawl

Up a narrow flight of stairs
In a narrow little room
As I lie upon my bed
In the early evening gloom
Impaled on my wall
My eyes can dimly see
The pattern of my life
And the puzzle that is me

From the moment of my birth
To the instant of my death
There are patterns I must follow
Just as I must breathe each breath
Like a rat in a maze
The path before me lies
And the pattern never alters
Until the rat dies

And the pattern still remains
On the wall where darkness fell
And it’s fitting that it should
For in darkness I must dwell
Like the color of my skin
Or the day that I grow old
My life is made of patterns
That can scarcely be controlled

 

Lovecrafti haiku

A következő haikukkal az van, hogy sok évvel ezelőtt találtam és fordítottam le őket. Egy darabig aztán fogalmam se volt, hogy hol találtam és ki írta. Végül is sikerült megtalálni a forrást. Ugyanaz az Alan D. Peschke tollából valók, akitől a Hol Yuggoth meglapul (Yuggoth on the rim) c. verset fordítottam és akinek anno írtam Facebookon és öt évvel később válaszolt. 🙂

Alan D. Peschke:

Haiku

10683836_1610518169169065_696636864_n

R’lyeh, az elsüllyedt város by Zach Geller – Instagram

R’lyeh
cold watery deep
giant slumbers, trapped, troubled
–Great Old Nautilus

R’lyeh
zord tengermélye
szunnyadó óriások
Nagy Vén Tintahal

mihail-bila-strange-high-house-small1

Arkham – cdnb.artstation.com

Arkham Autumn

cool wind muttering
strange shadows, steeples, grasping
swollen harvest moon

Arkhami ősz
morajló szelek
különös árnyak, tornyok,
aratási hold

 

icdeyyf

Sentinel Hill – https://imgur.com/gallery/yYpXw

Dunwich

thunder under hills
breathe in time with whippoorwills
–dusky psychopomps

Dunwich
dübörgő dombok
madársereg-lehelet
nyugvó lélekláng

inssmouth_small_john_dunn2

Innsmouth – by John Dunn johndunnartist.blogspot.com)

Innsmouth

abandoned buildings
gape fish-eyed, sea smell, old folk
lurk behind shutters

Innsmouth
elhagyott házak
tengerszag, vén halszemű
odabent lapul

 

underhavet

Y’ha-nthlei by Jonas Anderson

Y’ha-nthlei
below Devil’s Reef
darkly shining ocean, deep
where coelacanths play

Y’ha-nhthlei
Ördögzátonynál
sötét, csillogó tenger
lábashaljáték

Kingsport

snow-covered city
lost and forgotten gather
–ancient Festival

Kingsport
hóborította
elveszett város – ősi
Fesztivál készül