Ma, József Attila születésnapja és a Költészet Napja alkalmából fogadjátok nagy költőnk nem kicsit távoli, hanem egészen középföldei rokonának alkotását, aki tanulmányozva felmenője életművét, számos, mondhatni soronkénti, párhuzamot vélt felfedezni sor(s)aik között, melyet egy szép napon versbe öntött és az alábbi videóban el is mondja nektek.
József Attila: Nem emel föl Gollam: Ki húz ki innen?
Nem emel föl már senki sem, Ki húz ki innen? Senki se!
belenehezültem a sárba. Ha latyakba kaptad a plattyot,
Fogadj fiadnak, Istenem, hasztalan akármi szentmise,
hogy ne legyek kegyetlen árva. ha a lábad a sötétbe’ slattyog.
Fogj össze, formáló alak, Fogok egy síkos kis halat,
s amire kényszerítnek engem, – nincsen a farzsebemben.
hogy valljalak, tagadjalak, A mockosz kisz hobbit is jó falat,
segíts meg mindkét szükségemben. ha idevetődik a szentem.
Tudod, szivem mily kisgyerek – Szméagol gonosz kisgyerek,
ne viszonozd a tagadásom; – Fojtogatok és elásom!
ne vakítsd meg a lelkemet, Piszkos ügyeket elkenek!
néha engedd, hogy mennybe lásson. – Csak adjad a drágaságom!
Kinek mindegy volt már a kín, Mindegy nekem, ha benn, ha kinn,
hisz gondjaid magamra vettem, ha a lembasod rég megettem;
az árnyékvilág árkain ha Mordorba visznek a társaim,
most már te őrködj énfelettem. de elsuhan a Szem felettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek, Túl rajtunk nincs, kit szeretek.
hogy legyenek jobb szívvel hozzám. A hobbitokat felpofoznám!
Vizsgáld meg az én ügyemet, Drágaszág, érd a szügyemet,
mielőtt magam feláldoznám. mielőtt magunk feláldoznám.
