Louise Glück: Juliska Sötétben

Ez is egy  viszonylag régebbi fordítás, bár több helyen átírtam most. A Juliska Sötétben a közismert Grimm mese eseményei után játszódik és azt mutatja be, hogy a női főhős hogyan próbálja feldolgozni a boszorkány házában történteket. 

(Gretel in Darkness)

Ezt a világot akartuk.
Ki holtnak kívánt látni minket,
mind halott. Hallom a boszorkány sikolyát,
ahogy a holdfénybe hasít
a cukormázon át: Isten keze.
Nyelve összeaszalódik s gázt ereszt…

Most, messze a nők karjaitól,
és az emléküktől is, apánk kunyhójában
alszunk és nem éhezünk soha.
Miért nem felejtek akkor?
Apám zárja az ajtót s kizár
minden rosszat a házból – és évek telnek el.

Senki sem emlékszik. Még te sem, öcsém.
Nyári estéken azt súgja a szemed, hogy
menni akarsz,
mintha meg se történt volna.
De én öltem érted. Látom a fenyőröket,
az izzó kemencekupolát –

Éjjelente hozzád bújnék, hogy megóvj,
de te nem vagy ott.
Hát csak magam vagyok? Minket kémlel
a csend, Jancsi,
még most is ott vagyunk, és ez a valóság, a valóság,
a fekete fák és a lángok.

Louise Glück 1943.április 22-én született, Pulitzer-díjas amerikai költőnő.

Forrás: https://www.poemhunter.com/poem/gretel-in-darkness/

19260316_1603659873053870_1862528011167130553_n

Lovecrafti haiku

A következő haikukkal az van, hogy sok évvel ezelőtt találtam és fordítottam le őket. Egy darabig aztán fogalmam se volt, hogy hol találtam és ki írta. Végül is sikerült megtalálni a forrást. Ugyanaz az Alan D. Peschke tollából valók, akitől a Hol Yuggoth meglapul (Yuggoth on the rim) c. verset fordítottam és akinek anno írtam Facebookon és öt évvel később válaszolt. 🙂

Alan D. Peschke:

Haiku

10683836_1610518169169065_696636864_n

R’lyeh, az elsüllyedt város by Zach Geller – Instagram

R’lyeh
cold watery deep
giant slumbers, trapped, troubled
–Great Old Nautilus

R’lyeh
zord tengermélye
szunnyadó óriások
Nagy Vén Tintahal

mihail-bila-strange-high-house-small1

Arkham – cdnb.artstation.com

Arkham Autumn

cool wind muttering
strange shadows, steeples, grasping
swollen harvest moon

Arkhami ősz
morajló szelek
különös árnyak, tornyok,
aratási hold

 

icdeyyf

Sentinel Hill – https://imgur.com/gallery/yYpXw

Dunwich

thunder under hills
breathe in time with whippoorwills
–dusky psychopomps

Dunwich
dübörgő dombok
madársereg-lehelet
nyugvó lélekláng

inssmouth_small_john_dunn2

Innsmouth – by John Dunn johndunnartist.blogspot.com)

Innsmouth

abandoned buildings
gape fish-eyed, sea smell, old folk
lurk behind shutters

Innsmouth
elhagyott házak
tengerszag, vén halszemű
odabent lapul

 

underhavet

Y’ha-nthlei by Jonas Anderson

Y’ha-nthlei
below Devil’s Reef
darkly shining ocean, deep
where coelacanths play

Y’ha-nhthlei
Ördögzátonynál
sötét, csillogó tenger
lábashaljáték

Kingsport

snow-covered city
lost and forgotten gather
–ancient Festival

Kingsport
hóborította
elveszett város – ősi
Fesztivál készül

Edward Gorey: A kétes vendég (The Doubtful Guest)

51QPeOKd0DL._SY335_BO1,204,203,200_.jpg

Zord tél volt és csengettek egy sötét éjjelen,
nem vártak épp senkit sem, s az nem is volt jelen.

Majd meglátták egy urnán, mit belepett a dér,
s fura teste láttán bennük megfagyott a vér.

És hirtelen leszökkent s a hallba beszaladt,
hol a falnak nyomta orrát s hosszan úgy maradt.

Nem igazán érdekelte, hogy ki mit beszélt.
Végül visítás helyett ki-ki aludni tért.

Reggelinél asztalukhoz ő is odaült:
lekvár, kenyér s némi tányér gyomrába merült.

Az új gramofonjukról a tölcsért tépte le,
de nem tudták rávenni, hogy ne játsszon vele.

A kéménybe bámulásban nagy örömre lelt,
s cipőtalpa tépkedésében is kedve telt.

Volt, hogy könyvből szaggatott ki fejezeteket,
vagy elcsálésította a képkereteket.

Minden egyes vasárnap a földön elterült,
s hogy-hogy nem, a szalon ajtó útjába került.

Néha pedig úgy elillant, mint a levegő,
hogy jaj! a levesestálból kerüljön elő.

Máskor pedig rettenetes dührohama volt,
s közben minden törülközőt szerteszét pakolt.

Éjjelente céltalanul bolyongott, holott
tényszerűnek mondhatóan éppen álmodott.

Tárgyakat is elcsent olykor, miket szeretett,
s minden dolgot, hogy megóvja, jól tóba vetett.

Tizenhét éve ütötte fel már a fejét,
s hogy elmenne, azóta se mutatta jelét.

*************************************

Edward Gorey (1925-2000) amerikai író, grafikusművész volt, aki elsősorban jellegzetes gyerekkönyveiről vált ismertté, jóllehet nem igazán kedvelte a gyerekeket. Műveinek egy részét álnéven jelentette meg, melyek nevének anagrammái voltak, pl. Ogdred Weary, Dogear Wryde, Ms. Regera Dowdy stb. Mivel sosem házasodott meg és gyermekei sem voltak, amikor meghalt, mindenét egy kutyákkal, macskákkal, denevérekkel és rovarokkal foglalkozó alapítványra hagyta.

Egy idézet tőle:
“Ha már a nonszensz terén alkotsz, az inkább legyen rémes, különben semmi értelme. Megpróbálom elképzelni a derűs nonszenszt. Vidám, derűs nonszensz gyerekeknek – ó mennyire unalmas, unalmas, unalmas. Ahogy Schubert mondta, nincs boldog zene. És ez így igaz. Tényleg nincs. És valószínűleg boldog nonszensz sincs.”

Edward Gorey-tól korábban a Gushlycrumb Kölykök avagy a Kirándulás Után (The Gashlycrumb Tinies: or, After the Outing) és a Susnyarág (The Wuggly Ump) c. verseket fordítottam. Ez lesz most a harmadik magyarra fordított verse.