A Veszedelmes Vendel viszontagságai – magyar Beowulf-paródia alliteráló sorokban

B’ówli
(Beowulf-paródia)

Beowulf óangol elbeszélő költemény avagy hőseposz, amely 3182 hosszú, alliteráló sorból áll, Skandináviában játszódik, és az óangol irodalom legfontosabb alkotásának számít. Egyetlen kéziratváltozata maradt fenn, az úgynevezett Nowell Codex (ma a British Libraryben őrzik), amelynek hajdani tulajdonosai között volt Sir Robert Cotton gyűjtő, a Sir Gawain és a Zöld Lovag eredetijének egykori birtokosa is. Névtelen angolszász költő műve, keletkezését a 8. és a 11. század közé teszik a kutatók. Hosszú évszázadokon át feledésbe merült, és csak akkor vált közismertté, amikor 1815-ben kinyomtatták. (Wikipédia)

Volt egy nyaram a 2000-es évek elején, amit azzal töltöttem, hogy kiástam egy pincét. Ez idő alatt sok verset írtam, hogy ásás közben lefoglaljam az agyam. Ez a paródia az egyik. Egyébként minden sor pontosan 15 szótagból áll és a történet szempontjából nagyjából az első részt dolgozza fel. Grendel, vagyis elnézést, a Veszedelmes Vendel anyja már nem jelenik meg benne. A Beowulf magyar fordítását egyébként Szegő György nagyszerű fordításában olvastam, miután nagy nehezen sikerült kikölcsönöznöm egy könyvtárból. A másik vers pedig Gawain és a Zöld Lovag történetének egy 1500 soros verses mesefordítása, ami szintén pinceásás közben született. Ó, azok a régi – rühes – szép idők.

Írta: Vachter Ákos (2003)

Néhány hasznos információ a történetben szereplő neveket illetően:

Beowulf – Beowli

Rothgar király, a dánok ura – Rothmár fejedelem

Grendel, a szörnyeteg – a Veszedelmes Vendel

a Szarvas csarnok, a dánok híres építménye – Betonwas Bunker

I. rész

B’ówli bewezetése

Ím, itt vagyok! Ismét irdatlan izgalmakat írtam,
melyeket mindnyájótoknak most mindjárt megmutatok!
Régen rengeteg remek regékben rótták rúnákkal
bután bégető barmok: birkáknak barna bőrére
veszett világok vitézeinek viadalait.
Talán tököt termelni tízszerte tisztességesebb,
mint millió megveszekedett mukit macerálni
egy eszeveszetten élezett egyenes eszközzel,
de dísztököknél dilinyósok darabolására
szerintem százszor szívesebben szegezed szemedet!
Hát halljátok hiteles hírét hatalmas hősömnek,
s ősidőkben őgyelgő öntelt, öreg ördögömnek
csillogva csobogó csodaszép, csenevész csermelyek
és elképesztően elhagyatott erdőségeknek
veszedelmesen villámló vad, völgyes vidékéről.
Először egy eszelős északi embert említek,
aki az ábrándos álmait arra alapozta,
hogy hórihorgas, hirtelen-haragú, halpofájú
sziszegős szörnyeket szabdal szablyával szerteszéjjel.
Na, nézzétek nem-norvég nagyságának nemes nevét:
Bátor Be’ówli, birtokban bővelkedő, bölcs bajnok!
Temérdek telek tehetős tulajának tétetett,
tehát töretlenül tudta támogatni terveit.


Eleinte egyetlenegy eszeveszett egyedet,
semmi sárkányt se sodort sikamlós sírbavalónak
a szüntelen szemtelenül sziszegő szúrós szellő.
Biz’ bátor Beowli bárdját babrálta, s bámult bambán.
Talán temérdek telkén töktermelésről töprengett.
Mikor messze-földről, magas melákok mutatkoztak
követeiként a Kőkardos keleti királynak,
Rothmárnak. „Rokonod rettentő rémség riadalma
miatt menesztett minket” mondták a magas melákok.
„Sürgős segítségedért sírunk sokan! Sorakoznak
hosszú hajóink, hogyha holnap hazatérnél hozzánk,
s megszabadítanál minket mérges mészárlásától
a visszataszító, vérmes, vérivó vendégünknek.”


Biz’ bátor Beowli búsongása befejeződött,
s bizony burkolatlanul boldogan beleegyezett
a dologba, s a dánok diadalmasan dörmögtek.
Iziben indultak is iszonyatos izgalmakban
még mielőtt másnap magasra mászna magában
a nagyon narancsszínűből növekvő nap. Nem nagyon
tétováztak, a tenger tajtékos tetején tettek
meg megannyi mérföldet, míg mindnyájan megérkeztek.
Könnyedén kirakodtak. A költséges kabátokat,
s a hasonló holmikat hatalmas halmokba hordták.
Ajándéknak akarták adni, amint akkoriban
ilyesfajta illendőségek igen ildomosak
voltak. „Vendégségbe vigyél vegyesen valamit” volt
a jelszó. Jóbarátnak lyukas jakbőrt jellemtelen
adni. Azonban az aranyos amfora ajánlott.
Azután, amint abbahagyták az aranyos ajándékok
poros partra pakolását, pár percnyi pörlekedés
végeztével vitézünket vezérükhöz vezették.

II. rész
Vendel viszontagságai

Hideg helyen, hatalmas hófödte hegyek határán
építették ez esztelen emberek elbűvölő
Betonwas Bunkerukat. Benne bűbájos bútorok
sorakoztak. Setét sarkait sohasem söpörték,
s faggyú fáklyák fényénél finomságot falatoztak.
Szerencsétlenül, szigeteletlenül szerkesztették,
s szegények a szúrós, szivárgó szelektől szenvedtek.
Ennek ellenére (eszesen) emelvényt emeltek
kiváló Kőkardos királyuk kedvére, ki közben
fűtéscsőhálózat felszerelését fontolgatta.
Ezen emelvény elébe érkeztek embereink,
Rothmár remek rókaprémjében rémesen remegve
ült az ülepén, s üres üvegeket ütögetett.
„Vezérem! Vérmes Vendéged veszedelmétől vacogsz?
Istenekre! Ily irdatlan iszonyat idegesít?”
beszélt bátor Beowli Betonbunker bírájához.
„Fenét! Fiam, fránya fűtést felejtém felszerelni”
felelte a fejedelem. „Féktelen Fenevadunk
förtelmes fejét felütve figyel, s Fekete Földjén
feni fogait fiaimra. Fullasztó fellege
félelmet fakaszt. Fojtogatja, s falánkan falja fej
veszejtve vitézeimet e Veszedelmes Vendel!
Végül vinnyogva, véresen vonszolja valamennyit.
Vállalod-e e veszedelmet, s véle verekedsz-e?”
S bátor Beowli boldogan bólintott barátjára.
„Sejtettem! Sebes segítségedből siker sarjadjék!”
Aztán ajándékaikat átadván asztalokhoz
helyezkedtek, hová hatalmas hordókból hozattak
bíborszín, bugyogó bort, s biz’ boldogan beszélgettek.
„Testvérbátyám, töprenkedtél-e talán töktermelésről
temérdek telkeiden? Terjedelmes területen
található termékeny táptalaj. Talán tudhatod,
hogy hazámban helyenként hulló harmat hogyan húzza
tetőfokára a töktermelés termésátlagát.”

– beszélt bátor Beowli Betonbunker bírájához.
„Sajnos, sehogy se sikerülne” sajnálkozott.“Sokat
próbálkoztunk például patiszonnal. Permeteztük,
pityamallatkor pattyogtunk* pátyolgatni. Persze piciny
tököt termeletlenül teljesen tönkre tevődött.
Azóta almát aszalunk, azokból annyi akad!”
Ilyes ízes intelmekkel igyekeztek illetni
egymást, s elfeledkezvén az estről, az elérkezett.


A setétség sebesen suhant a sokadalomra,
s a fejdelem figyelmeztető felhívására
pilledten pihentek a pihe-puha padlózatra.
Sokáig semmiféle surrogás sem sertepertélt
semerre. A sárga sövény suhogott a setétben.
Aztán az alacsony ablakok alatt alaktalan
árnyalak akarta az alaposan atom-biztos
nyílászárót nyakával nyomorultul nyomorgatni,
sikertelen. Sokáig settenkedett sompolyogva,
míg meglelte a megfelelő méretű megoldást,
azaz az ajtót, amely alkalmas általjárásra.
Darabig diszkréten döngette a drabális dög, de
a kapu kiszakadt, köszönést kihagyva, kéretlen
bizony berontott a bömbölő behemót borzalom.
A Vérivó Vendég, a veszedelmes Vendel visszatért!
Eszeveszett elképesztő emberszerű ellenség!
Káin kirúgott karbantartója! Keserves Kópé!
Szóval szépen a szuszogó szerencsétlenhez szökkent,
aki amott aludt az ajtó alatt, amikor az
irdatlan iszonyat ízekre ízlelte. Imígyen
felfalva a földön fekvő flótást. Feltápászkodott
bátor Beowli a borzalmas bárdjával, s bömbölte:


„Bárd? Beh! Bárdtalanul is beledöngöllek a betonba!
Te termetes töktetű! Torkodra tapossak talán?”
Vérivó Vendel válaszolt volna valamit, viszont
beszédben borzasztóan bénának bizonyult. Bezzeg
bátor Beowli! Bőszült behemót bikaként bömbölt!
Megragadta a marcona monstrumot, s megszorítá,
Hogy az heveny halálfélelemmel hörgött hevesen,
s érezte, ezen eszeveszett északi ember
hetvenhétszer hatalmasabb hentes, s hogy hamar hulla
lesz. Legott letépve, lazán lifegett legféltettebb
karmos karja. Könnyűszerrel kitépte azt a kemény
Beowli. „Berzenkedsz, barom?” bömbölte, s boncolgatta
Volna, viszont vérmes Vendel végleges vereségben
visítva vonaglott veszett végtagjáért. S végül-is
szabadulván szörnyű szorításából Széjjeltépő
Beowlinak, beleiben bukdácsolva barlangja
mélyére menekült magában morogni. Mikor a
dánoknak dobta diadalmasan a dög darabját,
dördültek a dobok, dirregve-durrogva dicsőségét
bátor Beowlinak, s buktát a borzalmas baromnak,
a Vérivó Vendégnek, végtagját vesztett Vendelnek!

A dán daliák díjul derékaljnyi dísztökmagot
hurcoltak hatalmas hősünk hajójába, s hiteles
honosított hitlevelével hóhérkodásáról,
hurrázást hallván, hajóján hümmögve hazaindult.

VÉGE

*pattyogtunk: igazából ez a battyogtunk szó akart lenni, csak mivel ezt a szót nagymamám használta így, vagy csak én hallottam félre és így jegyeztem meg.

A pohártörő, majd törmeléksöprő úr erőfeszítései – avagy egy irodalmi est emlékére

A költészet napja alkalmából egy jó régi verset és egy kis történetet hoztam, ami még ráadásul József Attilához is kapcsolódik kicsit. Több mint tíz évvel ezelőtt íródott és azt örökíti meg, amikor egyszer találkoztam Flórával, a Gubolyka táskák megalkotójával (https://www.facebook.com/gubolyka/) és elmentünk egy irodalmi estre, ahol majdnem röhögőgörcsöt kaptam az egyik néző tetti miatt. Ezt a dolgot egyébként Várady Szabolcsnak (Kossuth- és József Attila díjas költő, aki akkoriban az azóta megszűnt Holmi versrovatának szerkesztője volt és az ominózus est egyik vendége) is megírtam.
 
“Tisztelt Várady Úr!
 
[…]
Mivel véletlenül belebotlottam a neten az Alexandra Irodalmi Kávézó műsorába, s mert egyszer volt szíves meghívni egy Petőfi Irodalmi Múzeumbéli HOLMI-estre, ezért gondolván, hogy ez sem lesz kevésbé jó, mindenképpen el akartam menni. És úgy is lett.
 
Nem is csalódtam, bár megvallom, Nádasdy professzor versei és az Ön által elmondott
levelek s versek kivételével a többi mű számomra és (tulajdonképpen a barátom számára is) kicsit unalmasnak tűnt (legalábbis első hallásra).
 
Persze a legmókásabb az első sorban előttünk ülő úr volt, akit valamiféle csillapíthatatlan belső kényszer ösztökélt arra, hogy folyamatosan próbálja összekaparászni a földön heverő üvegszilánkokat. Sajnos, amikor bár munkáját befejezte, egy későbbi hirtelen mozdulattal sikerült
felrúgnia a kis halmot, úgyhogy nem volt mit tenni, kezdhette elölről. Én pedig igyekeztem
nem megfulladni a nevetéstől. Főleg, amikor azt láttam, hogy a kezei időnként önkéntelenül újra
és újra elindulnak lefelé, a műsorvezető úr grimaszai és ujjával való rejtett fenyegetőzése ellenére.
Erre lehetne azt mondani, hogy “a valóság komponál”. Úgy összességében. 🙂
 
[…]
 
“Kedves Vachter Ákos!
Először is elnézést kérek, hogy csak most válaszolok a levelére. Nagyon elmerültem a különféle munkákban és restanciákban. Másodszor köszönöm a mulatságos leírást a Holmi-estről. A pohártörő, majd törmeléksöprő úr erőfeszítéseit én is megfigyeltem.
 
[…]
Szívélyes üdvözlettel,
Várady Szabolcs”
 
Na és akkor itt a vers:
legalább
 
egyik előző életemben
részt vettem egy irodalmi esten
a lélegeztetőre kapcsolt fényes
Budapesten
a lányt akivel voltam nem láttam többet
de emlékszem belőle erre-arra
-túl azon hogy ő jobbra én balra-
költő akart lenni és szerelmes volt
József Attilába.
és hajthatatlan is volt mint a bolond
akiről minden lepereg-
hiába kértem százszor is,
soha egy (büdös) versét nem mutatta meg;
de a bennem maradt kis darabja mégis
költőnek mondja őt,
bár nem mondott sem érthetetlent
sem érthetőt
kit semmiféle érv nem érdekel
ki soha versét nem rontotta el
-szavakkal-
az estről egyébként megmaradt egy mű
melynek szerzője azért szomorú
mert nem tudja, hogy hogy áll fel
az óriásdaru-
nos én tudom,
de nem árulom el;
legalább ennyit megtehetek
 
2008.

Eminem – Kill you – The Marshall Mathers LP

“Amikor én kicsike gyerek voltam,
anyu minden ostobasága betalált.
Azt mondogatta, hogy apu gonosz ember,
azt is mondta, hogy utált.
De azután, kicsikét felcseperedve, rájöttem: anyu a bolond.
De sajnos ellene semmit se tudtam tenni,
ő ilyen, ez a gond.”

“When I was just a little baby boy
My momma used to tell me these crazy things
She used to tell me my daddy was an evil man,
She used to tell he hated me
But then I got a little bit older
And I realized, she was the crazy one
But there was nothin’ I could do or say to try to change it
‘Cause that’s just the way she was”

518bJRLVQVL._SX355_.jpg

Egy gyűrű

A minap valami holmit kerestem
egy ósdi szekrény mélyén s elestem,
s leltem egy gyűrűt s most izgulok,
hogy jönnek-e értem a nazgulok.

Éjmélyből fölzengző
kopp, kopp, kopp: rettentő.
Nyolc patkó, kopp, kopp, kopp,
koppan, ki verset lop.

Valaki áll a kapuban.
Tuti nem azért, hogy: “apu van?”
S kilátszik alul a kardhegye.
Elbújok. Vajon haza… megy-e?

28058999_1831449256888563_4143088517534946547_n

Louise Glück: Juliska Sötétben

Ez is egy  viszonylag régebbi fordítás, bár több helyen átírtam most. A Juliska Sötétben a közismert Grimm mese eseményei után játszódik és azt mutatja be, hogy a női főhős hogyan próbálja feldolgozni a boszorkány házában történteket. 

(Gretel in Darkness)

Ezt a világot akartuk.
Ki holtnak kívánt látni minket,
mind halott. Hallom a boszorkány sikolyát,
ahogy a holdfénybe hasít
a cukormázon át: Isten keze.
Nyelve összeaszalódik s gázt ereszt…

Most, messze a nők karjaitól,
és az emléküktől is, apánk kunyhójában
alszunk és nem éhezünk soha.
Miért nem felejtek akkor?
Apám zárja az ajtót s kizár
minden rosszat a házból – és évek telnek el.

Senki sem emlékszik. Még te sem, öcsém.
Nyári estéken azt súgja a szemed, hogy
menni akarsz,
mintha meg se történt volna.
De én öltem érted. Látom a fenyőröket,
az izzó kemencekupolát –

Éjjelente hozzád bújnék, hogy megóvj,
de te nem vagy ott.
Hát csak magam vagyok? Minket kémlel
a csend, Jancsi,
még most is ott vagyunk, és ez a valóság, a valóság,
a fekete fák és a lángok.

Louise Glück 1943.április 22-én született, Pulitzer-díjas amerikai költőnő.

Forrás: https://www.poemhunter.com/poem/gretel-in-darkness/

19260316_1603659873053870_1862528011167130553_n

József Attila feat. Gollam: Nem emel föl

A minap hallottam a rádióban, hogy – talán az Amazon – azt tervezi, hogy sorozatot forgat a Gyűrűk Urából. Szerintem ez nem lenne túl jó ötlet, akkor már inkább vennék elő a Sirmarillion-t valamilyen formában. Amikor meghallotta ezt a hírt, Gollam barátom annyira fellelkesedett (nem.), hogy átköltötte kedvenc depressziós versét a nagyszerű József Attilától. Íme 

gollum (1)

József Attila: Nem emel föl                 Gollam: Ki húz ki innen?

Nem emel föl már senki sem,                Ki húz ki innen? Senki se!
belenehezültem a sárba.                  Ha latyakba kaptad a plattyot,
Fogadj fiadnak, Istenem,                      hasztalan akármi szentmise,
hogy ne legyek kegyetlen árva.            ha a lábad a sötétbe’ slattyog.

Fogj össze, formáló alak,                      Fogok egy síkos kis halat,
s amire kényszerítnek engem,             – nincsen a farzsebemben.
hogy valljalak, tagadjalak,               A mockosz kisz hobbit is jó falat,
segíts meg mindkét szükségemben.     ha idevetődik a szentem.

Tudod, szivem mily kisgyerek –           Szméagol gonosz kisgyerek,
ne viszonozd a tagadásom;                   – Fojtogatok és elásom!
ne vakítsd meg a lelkemet,                   Piszkos ügyeket elkenek!
néha engedd, hogy mennybe lásson.    – Csak adjad a drágaságom!

Kinek mindegy volt már a kín,              Mindegy nekem, ha benn, ha kinn,
hisz gondjaid magamra vettem,           ha a lembasod rég megettem;
az árnyékvilág árkain                         ha Mordorba visznek a társaim,
most már te őrködj énfelettem.              de elsuhan a Szem felettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,              Túl rajtunk nincs, kit szeretek.
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.      A hobbitokat felpofoznám!
Vizsgáld meg az én ügyemet,                  Drágaszág, érd a szügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.                  mielőtt magunk feláldoznám.

nélküled

zajt csinál a szavak gördülése.
fadobozban alszik a titok.
víztükörként feszül meg a csend, ha
a feledésnek szobrot állitok.

körülötted minden olyan élő,
körülötted minden szó igaz.
a nyikorgás is dallamot zenélő,
valóság az is, ha lóditasz.

írtam volna tovább, ámde sajnos,
nem volt sok a belső lendület.
el is múlt szerelmet zeng e dal most.
sokkal jobb lesz nekem nélküled

 

Ajánló


1231669_628654983834669_1306222400_n

Romhányi József Szamárfülére emlékeztető hangulatok gótba csavarva..”

“…azt se bánnám, ha kultusza lenne, ha akadna elég gót tini, fantázia- és rémmeseszerető felnőtt, amennyi a sikerhez kell. […] ez a kötet megérdemelné a figyelmet.”


ekultura.hu

“Bár általában nem vagyok különösebben nagy versrajongó, mégis nagy élmény volt szám
omra Ákos különös – néha kissé rémisztő, máskor viszont tréfás – verseit olvasgatni, ugyanis ő pont azt a stílust képviseli, amely az én spéci ízlésemnek is megfelel.”

“…vigyázat, ez az írás sok helyen tartalmaz költői szabadságot, ami az olvasó nyugalmának megzavarására alkalmas lehet…”

fantasybooks.hu

33e769967cb6a96ee2a1d167d6929548d1

E könyv elkészítése több évig  tartott és rengeteg munkába került, mert a tördeléstől kezdve a fordítások engedélyeinek beszerzésén át – mely során a szerző egyszer még Neil Gaiman-nel is váltott emailt (amit máig nehezen hisz el) az illusztrációk megtervezéséig, az első leütéstől az utolsóig a szerző maga készítette.

Sajnos azonban gazdasági/technikai okokból a kötet nem kerülhetett nagyobb terjesztőkhöz, mivel ahhoz túl alacsony példányszámban jelent meg, és a nagyobb nézettségű fórumokra való önerőből való bekerülés is lehetetlennek bizonyult.

Így maradt ez az oldal és a kérés, hogy ha tetszett, amit ezen az oldalon olvastál, akkor oszd meg, ahol gondolod, vagy hagyj egy kis megjegyzést, hogy a szerző tudja, hogy azért nem volt teljesen hiábavaló a sok munka. A nyomtatott példányt meg is veheted, ha gondolod. 

A könyv összesen 200 példányban jelent meg. A nyomtatott példány az oldalon található szövegekhez képest még számos továbbit is tartalmaz. 

A könyv nagyszerű illusztrációiért Pataki Gábor ‘atryl’-t illeti hálás köszönet.

A Rémálompor a Facebookon: https://www.facebook.com/Remalompor

Shirokuma Kiadó, 2013

234 oldal

Kötés: papír / puha kötés
ISBN: 9789638971159
Ára: 2666 Ft/db  + postai szállítással belföldön