Volt egy lány, úgy hívtak Laura.
A frászt hozta az egész falura.
Úgy ugrott tejér’ le, kendőt tett fejére.
És ez már nyilván sok, “JÖNNEK A MIGRÀNSOK!”
S büszkék is voltak a halura.
Ma elértük az 1500 lájkot! Ez megint olyasvalami, amire korábban egy lyukas garast se tettem volna.
Ennek örömére álljon itt legújabb grimerick-em, amiben a legbizarrabb az, hogy megtörtént eseten alapul.
Volt egy lány, úgy hívtàk, Antónia,
a hobbija az anatómia.
De nem a szexi, inkább a plexi
szemüveges katatónia.
Épp egy új testet a neten kerestet.
Biztos lesz, úgy sem kell aggódnia.
Hallottál-e a rózsáról, mit a beton
repedése szült?
Láb nélkül is megtanult járni, ahogy a természetnek
ellene feszült.
Lehet, hogy furcsa, de az álmok kulcsa,
hogy elérte a friss levegőt,
Hát éljen a rózsa, mely a betonba nőtt,
noha senki se gondozta őt.
A roppant domb a vén város felett
terült el, hol a főút elfogyott.
Nagy, zöld lombja zord pillantást vetett,
a templomra, mely az útra rogyott.
Kétszáz évig terjedt a szóbeszéd
a lejtőről, min nem jártak soha.
Madarat, őzet mi téphette szét?
S az eltűnt fiúknak sem lett nyoma.
A postásra egy nap hűlt helye várt
a falunak, még hírt se volt, ki mond.
Aylesbury népe bámulni kijárt,
s a postásra ráaggaták: bolond,
hogy látni vélte, amit más se lát,
a roppant domb falánk szemét s fogát.
Az első 6 rész itt: http://lovecraft.hu/…/h-p-lovecraft-gombak-yuggothrol-vach…/
H.P.L.: Fungi from Yuggoth
VII. Zaman’s Hill
The great hill hung close over the old town,
A precipice against the main street’s end;
Green, tall, and wooded, looking darkly down
Upon the steeple at the highway bend.
Two hundred years the whispers had been heard
About what happened on the man-shunned slope—
Tales of an oddly mangled deer or bird,
Or of lost boys whose kin had ceased to hope.
One day the mail-man found no village there,
Nor were its folk or houses seen again;
People came out from Aylesbury to stare—
Yet they all told the mail-man it was plain
That he was mad for saying he had spied
The great hill’s gluttonous eyes, and jaws stretched wide.
Sárga bögre,
ördög ökre,
haza érhetnél
ma ötre.
Törpe ogre,
orra görbe,
követ vetett
a tükörbe.
Ha elindulsz,
ne menj körbe,
hopp, az ogre
várba tör be.
Lárma vár ma,
ugra-bugra,
forró vizet
a hazugra!
Sár a dögre,
mindörökre,
sose taposs
a küszöbre!
Ott lakik az
ördög ökre.
Mire gondolt a költő, aki én vagyok?
Vázolom akkor a történet lényegét. Tehát a költői én épp démoni ügyeken való tűnődés közepette megfogalmaz egy felvetést, hogy igen jó volna, ha a lírai te ma nem érne megint túl későn haza. Közben egy párhuzamos dimenzióban egy apró növésű és csúf ogre nem bírja tovább elviselni ocsmány ábrázatát, idegösszeroppanása következtében a tükrét is összeroppantja, majd kirohan ámokfutni.
Ezután a lírai általános alany intelmet, modern kifejezéssel élve életvezetési tanácsot fogalmaz meg a lírai te részére, jelesül, hogy ha már egyszer elindulnál haza, akkor ne állj meg minden sz@r bokornál, stb., hanem iparkodjál hazafele, mert vár a lírai én.
Közben a párhuzamos világban a dühös ogre vártámadást hajt végre, bezúzza a bejáratot, mint Wun-Wun Deres kapuját. Az ismert malacos mesén kiképzett várvédők forró vízzel várják a támadót, egyszersmind a két cselekményszál e ponton összemosódik, ugyanis a franc essen a lírai te-beléd, amiért megint átverted a lírai ént és nem jöttél haza időben.
Az ogre ezalatt kinyiffant, és lírai te sem számíthatsz sokkal jobbra. Zárásnak még egy életvezetési tanács, egy baljós jellel nyomatékosítva. Na, úgy kábé így. Most olvasd el újra, ugye mennyire más?
te leszel az első elfelejtett,
én leszek az óhatatlan úr,
s minden perc, mit lúdanyó elejtett,
üveggolyóként elém gurul
kerestelek, de sose voltál otthon
elsétáltam ablakod alatt
játszottam egy ócska, vén fagotton,
de a taps, a mosoly elmaradt
lehet hinni bármiben, de meddig?
a holnap úgy is még ma ideér.
van még idő. nem sok. jövő keddig
minden, mire vágytál, belefér?
elfelejtettél és én is téged
a világ rendje sosem változik.
van tűz, ami hamuvá nem éget,
van gonosz, mi el nem kárhozik.
van olyan, hogy a dobozban más van.
– amit nem a jóisten hozott.
testvérek a csöndes elmulásban,
a múlt a hátsó ajtón távozott
Randiztam egy netes lánnyal egyszer.
De basszus! Úgy nézett ki, mint egy ork!*
Ráömölhetett egy üveg vegyszer,
s jobb ha fél, ha lát egy disznótort!
Vagy átment rajta egy-két szöges hordó,
vagy egy T-52-es harckocsi,
vagy megszaggata őt egy veszett zordó!
De nem illik ezt mondani, bocsi!
Ez most csak egy ilyen rövid vers volt,
habár tudnám folytatni sokat.
De sajnos ez a téma nem egy fair sport,
és nem is túl sok jót tartogat.
*Na nem ám Warcraftos, hanem Gyűrűk Urás ork.
Zöld szemes,
stop soros.
Ez még egy januári darab, csak kicsit elfelejtettem frissíteni az oldalt.
A következő haikukkal az van, hogy sok évvel ezelőtt találtam és fordítottam le őket. Egy darabig aztán fogalmam se volt, hogy hol találtam és ki írta. Végül is sikerült megtalálni a forrást. Ugyanaz az Alan D. Peschke tollából valók, akitől a Hol Yuggoth meglapul (Yuggoth on the rim) c. verset fordítottam és akinek anno írtam Facebookon és öt évvel később válaszolt. 🙂
R’lyeh, az elsüllyedt város by Zach Geller – Instagram
R’lyeh
cold watery deep
giant slumbers, trapped, troubled
–Great Old Nautilus
R’lyeh
zord tengermélye
szunnyadó óriások
Nagy Vén Tintahal
Arkham – cdnb.artstation.com
Arkham Autumn
cool wind muttering
strange shadows, steeples, grasping
swollen harvest moon
Arkhami ősz
morajló szelek
különös árnyak, tornyok,
aratási hold
Sentinel Hill – https://imgur.com/gallery/yYpXw
Dunwich
thunder under hills
breathe in time with whippoorwills
–dusky psychopomps
Dunwich
dübörgő dombok
madársereg-lehelet
nyugvó lélekláng
Innsmouth – by John Dunn johndunnartist.blogspot.com)
Innsmouth
abandoned buildings
gape fish-eyed, sea smell, old folk
lurk behind shutters
Innsmouth
elhagyott házak
tengerszag, vén halszemű
odabent lapul
Y’ha-nthlei by Jonas Anderson
Y’ha-nthlei
below Devil’s Reef
darkly shining ocean, deep
where coelacanths play
Y’ha-nhthlei
Ördögzátonynál
sötét, csillogó tenger
lábashaljáték
Kingsport
snow-covered city
lost and forgotten gather
–ancient Festival
Kingsport
hóborította
elveszett város – ősi
Fesztivál készül
Zord tél volt és csengettek egy sötét éjjelen,
nem vártak épp senkit sem, s az nem is volt jelen.
Majd meglátták egy urnán, mit belepett a dér,
s fura teste láttán bennük megfagyott a vér.
És hirtelen leszökkent s a hallba beszaladt,
hol a falnak nyomta orrát s hosszan úgy maradt.
Nem igazán érdekelte, hogy ki mit beszélt.
Végül visítás helyett ki-ki aludni tért.
Reggelinél asztalukhoz ő is odaült:
lekvár, kenyér s némi tányér gyomrába merült.
Az új gramofonjukról a tölcsért tépte le,
de nem tudták rávenni, hogy ne játsszon vele.
A kéménybe bámulásban nagy örömre lelt,
s cipőtalpa tépkedésében is kedve telt.
Volt, hogy könyvből szaggatott ki fejezeteket,
vagy elcsálésította a képkereteket.
Minden egyes vasárnap a földön elterült,
s hogy-hogy nem, a szalon ajtó útjába került.
Néha pedig úgy elillant, mint a levegő,
hogy jaj! a levesestálból kerüljön elő.
Máskor pedig rettenetes dührohama volt,
s közben minden törülközőt szerteszét pakolt.
Éjjelente céltalanul bolyongott, holott
tényszerűnek mondhatóan éppen álmodott.
Tárgyakat is elcsent olykor, miket szeretett,
s minden dolgot, hogy megóvja, jól tóba vetett.
Tizenhét éve ütötte fel már a fejét,
s hogy elmenne, azóta se mutatta jelét.
*************************************
Edward Gorey (1925-2000) amerikai író, grafikusművész volt, aki elsősorban jellegzetes gyerekkönyveiről vált ismertté, jóllehet nem igazán kedvelte a gyerekeket. Műveinek egy részét álnéven jelentette meg, melyek nevének anagrammái voltak, pl. Ogdred Weary, Dogear Wryde, Ms. Regera Dowdy stb. Mivel sosem házasodott meg és gyermekei sem voltak, amikor meghalt, mindenét egy kutyákkal, macskákkal, denevérekkel és rovarokkal foglalkozó alapítványra hagyta.
Egy idézet tőle:
“Ha már a nonszensz terén alkotsz, az inkább legyen rémes, különben semmi értelme. Megpróbálom elképzelni a derűs nonszenszt. Vidám, derűs nonszensz gyerekeknek – ó mennyire unalmas, unalmas, unalmas. Ahogy Schubert mondta, nincs boldog zene. És ez így igaz. Tényleg nincs. És valószínűleg boldog nonszensz sincs.”
Edward Gorey-tól korábban a Gushlycrumb Kölykök avagy a Kirándulás Után (The Gashlycrumb Tinies: or, After the Outing) és a Susnyarág (The Wuggly Ump) c. verseket fordítottam. Ez lesz most a harmadik magyarra fordított verse.
