Ördög ökre

Sárga bögre,
ördög ökre,
haza érhetnél
ma ötre.

Törpe ogre,
orra görbe,
követ vetett
a tükörbe.

Ha elindulsz,
ne menj körbe,
hopp, az ogre
várba tör be.

Lárma vár ma,
ugra-bugra,
forró vizet
a hazugra!

Sár a dögre,
mindörökre,
sose taposs
a küszöbre!
Ott lakik az
ördög ökre.

Mire gondolt a költő, aki én vagyok?

Vázolom akkor a történet lényegét. Tehát a költői én épp démoni ügyeken való tűnődés közepette megfogalmaz egy felvetést, hogy igen jó volna, ha a lírai te ma nem érne megint túl későn haza. Közben egy párhuzamos dimenzióban egy apró növésű és csúf ogre nem bírja tovább elviselni ocsmány ábrázatát, idegösszeroppanása következtében a tükrét is összeroppantja, majd kirohan ámokfutni.

Ezután a lírai általános alany intelmet, modern kifejezéssel élve életvezetési tanácsot fogalmaz meg a lírai te részére, jelesül, hogy ha már egyszer elindulnál haza, akkor ne állj meg minden sz@r bokornál, stb., hanem iparkodjál hazafele, mert vár a lírai én.

Közben a párhuzamos világban a dühös ogre vártámadást hajt végre, bezúzza a bejáratot, mint Wun-Wun Deres kapuját. Az ismert malacos mesén kiképzett várvédők forró vízzel várják a támadót, egyszersmind a két cselekményszál e ponton összemosódik, ugyanis a franc essen a lírai te-beléd, amiért megint átverted a lírai ént és nem jöttél haza időben.

Az ogre ezalatt kinyiffant, és lírai te sem számíthatsz sokkal jobbra. Zárásnak még egy életvezetési tanács, egy baljós jellel nyomatékosítva. Na, úgy kábé így. Most olvasd el újra, ugye mennyire más?

Az első elfelejtett

te leszel az első elfelejtett,
én leszek az óhatatlan úr,
s minden perc, mit lúdanyó elejtett,
üveggolyóként elém gurul

kerestelek, de sose voltál otthon
elsétáltam ablakod alatt
játszottam egy ócska, vén fagotton,
de a taps, a mosoly elmaradt

lehet hinni bármiben, de meddig?
a holnap úgy is még ma ideér.
van még idő. nem sok. jövő keddig
minden, mire vágytál, belefér?

elfelejtettél és én is téged
a világ rendje sosem változik.
van tűz, ami hamuvá nem éget,
van gonosz, mi el nem kárhozik.

van olyan, hogy a dobozban más van.
– amit nem a jóisten hozott.
testvérek a csöndes elmulásban,
a múlt a hátsó ajtón távozott

Egy gyűrű

A minap valami holmit kerestem
egy ósdi szekrény mélyén s elestem,
s leltem egy gyűrűt s most izgulok,
hogy jönnek-e értem a nazgulok.

Éjmélyből fölzengző
kopp, kopp, kopp: rettentő.
Nyolc patkó, kopp, kopp, kopp,
koppan, ki verset lop.

Valaki áll a kapuban.
Tuti nem azért, hogy: “apu van?”
S kilátszik alul a kardhegye.
Elbújok. Vajon haza… megy-e?

28058999_1831449256888563_4143088517534946547_n

(Nem igazán) Valentin napi vers

Randiztam egy netes lánnyal egyszer.
De basszus! Úgy nézett ki, mint egy ork!*
Ráömölhetett egy üveg vegyszer,
s jobb ha fél, ha lát egy disznótort!

Vagy átment rajta egy-két szöges hordó,
vagy egy T-52-es harckocsi,
vagy megszaggata őt egy veszett zordó!
De nem illik ezt mondani, bocsi!

Ez most csak egy ilyen rövid vers volt,
habár tudnám folytatni sokat.
De sajnos ez a téma nem egy fair sport,
és nem is túl sok jót tartogat.

*Na nem ám Warcraftos, hanem Gyűrűk Urás ork.

Nagyon rövid vers a zöld szemű szörnyről

Zöld szemes,
stop soros.

Ez még egy januári darab, csak kicsit elfelejtettem frissíteni az oldalt.

Louise Glück: Juliska Sötétben

Ez is egy viszonylag régebbi fordítás, bár több helyen átírtam most. A Juliska Sötétben a közismert Grimm mese eseményei után játszódik és azt mutatja be, hogy a női főhős hogyan próbálja feldolgozni a boszorkány házában történteket.

(Gretel in Darkness)

Ezt a világot akartuk.
Ki holtnak kívánt látni minket,
mind halott. Hallom a boszorkány sikolyát,
ahogy a holdfénybe hasít
a cukormázon át: Isten keze.
Nyelve összeaszalódik s gázt ereszt…

Most, messze a nők karjaitól,
és az emléküktől is, apánk kunyhójában
alszunk és nem éhezünk soha.
Miért nem felejtek akkor?
Apám zárja az ajtót s kizár
minden rosszat a házból – és évek telnek el.

Senki sem emlékszik. Még te sem, öcsém.
Nyári estéken azt súgja a szemed, hogy
menni akarsz,
mintha meg se történt volna.
De én öltem érted. Látom a fenyőröket,
az izzó kemencekupolát –

Éjjelente hozzád bújnék, hogy megóvj,
de te nem vagy ott.
Hát csak magam vagyok? Minket kémlel
a csend, Jancsi,
még most is ott vagyunk, és ez a valóság, a valóság,
a fekete fák és a lángok.

Louise Glück 1943.április 22-én született, Pulitzer-díjas amerikai költőnő.

Forrás: https://www.poemhunter.com/poem/gretel-in-darkness/

19260316_1603659873053870_1862528011167130553_n

Lovecrafti haiku

A következő haikukkal az van, hogy sok évvel ezelőtt találtam és fordítottam le őket. Egy darabig aztán fogalmam se volt, hogy hol találtam és ki írta. Végül is sikerült megtalálni a forrást. Ugyanaz az Alan D. Peschke tollából valók, akitől a Hol Yuggoth meglapul (Yuggoth on the rim) c. verset fordítottam és akinek anno írtam Facebookon és öt évvel később válaszolt. 🙂

Alan D. Peschke:

Haiku

R’lyeh, az elsüllyedt város by Zach Geller – Instagram

R’lyeh
cold watery deep
giant slumbers, trapped, troubled
–Great Old Nautilus

R’lyeh
zord tengermélye
szunnyadó óriások
Nagy Vén Tintahal

Arkham – cdnb.artstation.com

Arkham Autumn

cool wind muttering
strange shadows, steeples, grasping
swollen harvest moon

Arkhami ősz
morajló szelek
különös árnyak, tornyok,
aratási hold

Sentinel Hill – https://imgur.com/gallery/yYpXw

Dunwich

thunder under hills
breathe in time with whippoorwills
–dusky psychopomps

Dunwich
dübörgő dombok
madársereg-lehelet
nyugvó lélekláng

Innsmouth – by John Dunn johndunnartist.blogspot.com)

Innsmouth

abandoned buildings
gape fish-eyed, sea smell, old folk
lurk behind shutters

Innsmouth
elhagyott házak
tengerszag, vén halszemű
odabent lapul

Y’ha-nthlei by Jonas Anderson

Y’ha-nthlei
below Devil’s Reef
darkly shining ocean, deep
where coelacanths play

Y’ha-nhthlei
Ördögzátonynál
sötét, csillogó tenger
lábashaljáték

Kingsport – https://mcrassus.com/2015/08/19/kingsport-the-festival-concept-art/

Kingsport

snow-covered city
lost and forgotten gather
–ancient Festival

Kingsport
hóborította
elveszett város – ősi
Fesztivál készül

Edward Gorey: A kétes vendég (The Doubtful Guest)

51QPeOKd0DL._SY335_BO1,204,203,200_.jpg

Zord tél volt és csengettek egy sötét éjjelen,
nem vártak épp senkit sem, s az nem is volt jelen.

Majd meglátták egy urnán, mit belepett a dér,
s fura teste láttán bennük megfagyott a vér.

És hirtelen leszökkent s a hallba beszaladt,
hol a falnak nyomta orrát s hosszan úgy maradt.

Nem igazán érdekelte, hogy ki mit beszélt.
Végül visítás helyett ki-ki aludni tért.

Reggelinél asztalukhoz ő is odaült:
lekvár, kenyér s némi tányér gyomrába merült.

Az új gramofonjukról a tölcsért tépte le,
de nem tudták rávenni, hogy ne játsszon vele.

A kéménybe bámulásban nagy örömre lelt,
s cipőtalpa tépkedésében is kedve telt.

Volt, hogy könyvből szaggatott ki fejezeteket,
vagy elcsálésította a képkereteket.

Minden egyes vasárnap a földön elterült,
s hogy-hogy nem, a szalon ajtó útjába került.

Néha pedig úgy elillant, mint a levegő,
hogy jaj! a levesestálból kerüljön elő.

Máskor pedig rettenetes dührohama volt,
s közben minden törülközőt szerteszét pakolt.

Éjjelente céltalanul bolyongott, holott
tényszerűnek mondhatóan éppen álmodott.

Tárgyakat is elcsent olykor, miket szeretett,
s minden dolgot, hogy megóvja, jól tóba vetett.

Tizenhét éve ütötte fel már a fejét,
s hogy elmenne, azóta se mutatta jelét.

*************************************

Edward Gorey (1925-2000) amerikai író, grafikusművész volt, aki elsősorban jellegzetes gyerekkönyveiről vált ismertté, jóllehet nem igazán kedvelte a gyerekeket. Műveinek egy részét álnéven jelentette meg, melyek nevének anagrammái voltak, pl. Ogdred Weary, Dogear Wryde, Ms. Regera Dowdy stb. Mivel sosem házasodott meg és gyermekei sem voltak, amikor meghalt, mindenét egy kutyákkal, macskákkal, denevérekkel és rovarokkal foglalkozó alapítványra hagyta.

Egy idézet tőle:
“Ha már a nonszensz terén alkotsz, az inkább legyen rémes, különben semmi értelme. Megpróbálom elképzelni a derűs nonszenszt. Vidám, derűs nonszensz gyerekeknek – ó mennyire unalmas, unalmas, unalmas. Ahogy Schubert mondta, nincs boldog zene. És ez így igaz. Tényleg nincs. És valószínűleg boldog nonszensz sincs.”

Edward Gorey-tól korábban a Gushlycrumb Kölykök avagy a Kirándulás Után (The Gashlycrumb Tinies: or, After the Outing) és a Susnyarág (The Wuggly Ump) c. verseket fordítottam. Ez lesz most a harmadik magyarra fordított verse.

József Attila feat. Gollam: Nem emel föl

A minap hallottam a rádióban, hogy – talán az Amazon – azt tervezi, hogy sorozatot forgat a Gyűrűk Urából. Szerintem ez nem lenne túl jó ötlet, akkor már inkább vennék elő a Sirmarillion-t valamilyen formában. Amikor meghallotta ezt a hírt, Gollam barátom annyira fellelkesedett (nem.), hogy átköltötte kedvenc depressziós versét a nagyszerű József Attilától. Íme

gollum (1)

József Attila: Nem emel föl Gollam: Ki húz ki innen?

Nem emel föl már senki sem,            Ki húz ki innen? Senki se!
belenehezültem a sárba.                  Ha latyakba kaptad a plattyot,
Fogadj fiadnak, Istenem,                   hasztalan akármi szentmise,
hogy ne legyek kegyetlen árva.          ha a lábad a sötétbe’ slattyog.

Fogj össze, formáló alak,                     Fogok egy síkos kis halat,
s amire kényszerítnek engem,            – nincsen a farzsebemben.
hogy valljalak, tagadjalak,               A mockosz kisz hobbit is jó falat,
segíts meg mindkét szükségemben.   ha idevetődik a szentem.

Tudod, szivem mily kisgyerek –           Szméagol gonosz kisgyerek,
ne viszonozd a tagadásom;                   – Fojtogatok és elásom!
ne vakítsd meg a lelkemet,                   Piszkos ügyeket elkenek!
néha engedd, hogy mennybe lásson. – Csak adjad a drágaságom!

Kinek mindegy volt már a kín,            Mindegy nekem, ha benn, ha kinn,
hisz gondjaid magamra vettem,           ha a lembasod rég megettem;
az árnyékvilág árkain                        ha Mordorba visznek a társaim,
most már te őrködj énfelettem.            de elsuhan a Szem felettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,             Túl rajtunk nincs, kit szeretek.
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.      A hobbitokat felpofoznám!
Vizsgáld meg az én ügyemet,                  Drágaszág, érd a szügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.                  mielőtt magunk feláldoznám.

Péntek 13

A mai versi egy régebbinek az aktualizálásával készült, mivel azóta kicsit változott a helyzet.

mottó: “Átjöhetnél, hiszen várom / Péntek van és tizenhárom.”

Bőr zsákjában pezsgő bort visz:
buliba megy Jason Vorhees.
“Jól jönne egy pesti Uber!”
– panaszkodik Freddy Krueger.

535254_1100273460006150_3056245946510168703_n

A Szükségszerűtlenség Dalai