Kedves Előrendelők, Kultisták!

(Aki lemaradt volna az előző update-ről, itt találja.)

2026 nyarának utolsó Napja is lement és megérkezett az ősz – amit én legalábbis már nagyon vártam.

És ez még nem az a sötét és hideg, nyirkos ősz, ami majd novemberben jön, amikor a Könyv is, hanem a könnyed, színes és meleg ősz, ami tele van arany, zöld, barna és vörös ábrándokkal.

Erről eszembe jutott egy régi versem, ami egy hasonló ősszel született, egy tegnapelőtti napon.

A „Történik” címet kapta.

néha csakúgy fel-alá járkál a szobában

mintha keresne valamit

hogy hol a legkényelmesebb

holott mindig ugyanott

a pillanat már régen messze jár

de te csontokból fűzöl nyakravalót

s mire elkészül, az utolsó darabja te leszel

tegnapelőtt kilovagoltunk az őszbe

ahol sötét volt az ég és a föld

sárga és zöld és vörös az ég alatt

és a galagonyákkal énekeltük

hogyha a Hold ránk fátylat ereszt

lánnyá válunk és sírni kezd-

enénk

a holnap már ma kijött elénk

és vár amíg

a csontok összeütődnek

Ja igen, és persze gondoltam, hozok némi friss infót a Gombákkal kapcsolatban, mert azért történt egy s más a legutóbbi update óta.

Például a sötét elfek befejezték a nyomtatást, és egy hatalmas hajóba hurcolták a dobozt, amit rábíztak egy Ody nevű tengerészre. Úgyhogy most lehet szurkolni, hogy nagyjából november első hetére megérkezzen a rakomány.

Emellett pedig sikerült kitalálnom, hogyan is nézzen ki az első 100 könyv sorszámozása. Több minden is volt a fejemben. Először az, hogy linómetszéssel készítek egy nyomatot, és azzal fogom bepecsételni a könyveket. Volt legalább négyféle verzió, mire megtaláltam a végsőt.

Ezzel párhuzamosan az is bizonytalan volt, hogy valóban pecsét legyen-e, vagy inkább matrica, mert bár a pecsét felé hajlottam, rá kellett jönnöm, hogy az általam megálmodott minta szép kimetszéséhez még nem vagyok elég ügyes.

(Pedig amúgy már beiratkoztam egy linómetszés-workshopra is.)

Szóval volt B tervem az 1-es stratégiához: az ArtiStamp egyszemélyes csapatát (Juditot) kértem meg, hogy segítsen, és végül elkészült ez a lenti pecsét, amin a Kis Cthulhu alszik a grimoire-ok között, és ezen lesz a számozás is.

És mivel nagyon tetszik ez a pecsét, azt találtam ki, hogy mindenki, aki közvetlenül tőlem, vagyis az én oldalamon veszi meg a könyvet, kap bele egy ilyen nyomatot.

Majd valószínűleg kiküldök később egy formot, hogy azok, akik a 100. példány után rendeltek, eldönthessék, kérnek-e pecsétet vagy sem.

Számozva viszont csak az első 100 példány lesz.

És a frissítés végére hagytam a legjobb hírt: pár napja leszerződtem egy könyvterjesztővel, akik azt mondták, hogy bár egykönyves kiadóval nem szoktak szerződni, de „ez a könyv mind tartalmában, mind megjelenésében különleges”. (Egyébként nagy örömömre, több érdeklődő is volt a terjesztésre, így ezen is rágódhattam egy sort, hogy melyik legyen.)

Szóval ha minden jól alakul, karácsony előtt a Libriben is találkozhattok majd a Gombákkal – legalábbis ez a következő cél, amin már a terjesztővel együtt dolgozunk. Ha ez esetleg nem is jön össze, online több felületen is elérhető lesz, illetve természetesen az én oldalamon maradni fog. 

Egyébként összesen 1000 darab készült, és nem tervezek utánnyomást. Szóval hamarosan az oldalon lévő számláló átváltozik visszaszámlálóvá.

Nagyon örülök, hogy idáig sikerült eljutni, és ismételten köszönöm szépen mindenkinek, aki támogatta a projektet. Eddig a Cinegore jelezte, hogy szeretne recenziós kötetet, de ha van jó ötletetek még hasonlóra, azt is szívesen veszem.

Lehetséges, hogy lesz majd könyvbemutató is. Valószínűleg valamikor novemberben kellene szervezni egyet, bár itt még nem tartok gondolatban.

Viszont ha van addig is bármilyen ötletetek vagy kérdésetek, amiről lehetne a bemutató alkalmával beszélni, akkor nyugodtan írjátok meg. Ha összeállna valami érdekes, az sokat segítene.

A minap például azon gondolkoztam, amikor elolvastam Weöres Sándor Ének a határtalanról című versét a Gellért téri kútba vésve, hogy a magyar költészetben is van több olyan klasszikus vers, amelyben megjelenik valami a kozmikus horrorból – ha nem is olyan módon, mint Lovecraftnál.

És vicces, hogy ezek a versek pont azok, amelyek anno a kedvenceim voltak Babits Mihálytól, Ady Endrétől, József Attilától és Weöres Sándortól.

Lehet, hogy végül innen indul majd a könyvbemutató is: hogy hol kezdődik a kozmikus horror, mielőtt még Lovecraft nevet adott volna neki.

Következő update október elején várható, ha történik valami érdemleges. 

Szép Őszt! Csináljatok sokmindent, hogy emlékezetes legyen!

Ákos