Yuggoth-projekt update – Szeptember

Kedves Előrendelők, Kultisták!

(Aki lemaradt volna az előző update-ről, itt találja.)

2026 nyarának utolsó Napja is lement és megérkezett az ősz – amit én legalábbis már nagyon vártam.

És ez még nem az a sötét és hideg, nyirkos ősz, ami majd novemberben jön, amikor a Könyv is, hanem a könnyed, színes és meleg ősz, ami tele van arany, zöld, barna és vörös ábrándokkal.

Erről eszembe jutott egy régi versem, ami egy hasonló ősszel született, egy tegnapelőtti napon.

A „Történik” címet kapta.

néha csakúgy fel-alá járkál a szobában

mintha keresne valamit

hogy hol a legkényelmesebb

holott mindig ugyanott

a pillanat már régen messze jár

de te csontokból fűzöl nyakravalót

s mire elkészül, az utolsó darabja te leszel

tegnapelőtt kilovagoltunk az őszbe

ahol sötét volt az ég és a föld

sárga és zöld és vörös az ég alatt

és a galagonyákkal énekeltük

hogyha a Hold ránk fátylat ereszt

lánnyá válunk és sírni kezd-

enénk

a holnap már ma kijött elénk

és vár amíg

a csontok összeütődnek

Ja igen, és persze gondoltam, hozok némi friss infót a Gombákkal kapcsolatban, mert azért történt egy s más a legutóbbi update óta.

Például a sötét elfek befejezték a nyomtatást, és egy hatalmas hajóba hurcolták a dobozt, amit rábíztak egy Ody nevű tengerészre. Úgyhogy most lehet szurkolni, hogy nagyjából november első hetére megérkezzen a rakomány.

Emellett pedig sikerült kitalálnom, hogyan is nézzen ki az első 100 könyv sorszámozása. Több minden is volt a fejemben. Először az, hogy linómetszéssel készítek egy nyomatot, és azzal fogom bepecsételni a könyveket. Volt legalább négyféle verzió, mire megtaláltam a végsőt.

Ezzel párhuzamosan az is bizonytalan volt, hogy valóban pecsét legyen-e, vagy inkább matrica, mert bár a pecsét felé hajlottam, rá kellett jönnöm, hogy az általam megálmodott minta szép kimetszéséhez még nem vagyok elég ügyes.

(Pedig amúgy már beiratkoztam egy linómetszés-workshopra is.)

Szóval volt B tervem az 1-es stratégiához: az ArtiStamp egyszemélyes csapatát (Juditot) kértem meg, hogy segítsen, és végül elkészült ez a lenti pecsét, amin a Kis Cthulhu alszik a grimoire-ok között, és ezen lesz a számozás is.

És mivel nagyon tetszik ez a pecsét, azt találtam ki, hogy mindenki, aki közvetlenül tőlem, vagyis az én oldalamon veszi meg a könyvet, kap bele egy ilyen nyomatot.

Majd valószínűleg kiküldök később egy formot, hogy azok, akik a 100. példány után rendeltek, eldönthessék, kérnek-e pecsétet vagy sem.

Számozva viszont csak az első 100 példány lesz.

És a frissítés végére hagytam a legjobb hírt: pár napja leszerződtem egy könyvterjesztővel, akik azt mondták, hogy bár egykönyves kiadóval nem szoktak szerződni, de „ez a könyv mind tartalmában, mind megjelenésében különleges”. (Egyébként nagy örömömre, több érdeklődő is volt a terjesztésre, így ezen is rágódhattam egy sort, hogy melyik legyen.)

Szóval ha minden jól alakul, karácsony előtt a Libriben is találkozhattok majd a Gombákkal – legalábbis ez a következő cél, amin már a terjesztővel együtt dolgozunk. Ha ez esetleg nem is jön össze, online több felületen is elérhető lesz, illetve természetesen az én oldalamon maradni fog. 

Egyébként összesen 1000 darab készült, és nem tervezek utánnyomást. Szóval hamarosan az oldalon lévő számláló átváltozik visszaszámlálóvá.

Nagyon örülök, hogy idáig sikerült eljutni, és ismételten köszönöm szépen mindenkinek, aki támogatta a projektet. Eddig a Cinegore jelezte, hogy szeretne recenziós kötetet, de ha van jó ötletetek még hasonlóra, azt is szívesen veszem.

Lehetséges, hogy lesz majd könyvbemutató is. Valószínűleg valamikor novemberben kellene szervezni egyet, bár itt még nem tartok gondolatban.

Viszont ha van addig is bármilyen ötletetek vagy kérdésetek, amiről lehetne a bemutató alkalmával beszélni, akkor nyugodtan írjátok meg. Ha összeállna valami érdekes, az sokat segítene.

A minap például azon gondolkoztam, amikor elolvastam Weöres Sándor Ének a határtalanról című versét a Gellért téri kútba vésve, hogy a magyar költészetben is van több olyan klasszikus vers, amelyben megjelenik valami a kozmikus horrorból – ha nem is olyan módon, mint Lovecraftnál.

És vicces, hogy ezek a versek pont azok, amelyek anno a kedvenceim voltak Babits Mihálytól, Ady Endrétől, József Attilától és Weöres Sándortól.

Lehet, hogy végül innen indul majd a könyvbemutató is: hogy hol kezdődik a kozmikus horror, mielőtt még Lovecraft nevet adott volna neki.

Következő update október elején várható, ha történik valami érdemleges. 

Szép Őszt! Csináljatok sokmindent, hogy emlékezetes legyen!

Ákos

Iä! Az Idézés sikeres!

EX IGNORANTIA AD SAPIENTIAM – EX LUCE AD TENEBRAS

Talán emlékeztek még a Nagy Cthulhu Pecsétjére. Arra, amelyet az előrendelés során meg kellett érinteni. Úgy tűnik elegendő tudásra éhező kultista jár közöttünk, akik megérintették a Pecsétet és elvégezték a rituálét, csatlakozva ezzal az Idézéshez, mely – örömmel jelenthetem, hogy sikeresnek bizonyult! Megvan a kitűzött 100 előrendelés.

A messzi Északi-sarkon a Mikulás ronda kis manóinak egy csoportjának – valójában külsős vállalkozók, fekete csuklyát viselő, nemigazi elfek, inkább goblin félék – nyirkos földalatti projekt-szobájában elegendő gyertya gyulladt fel ahhoz, hogy megköttetettnek fogadjanak el egy Sötét Üzletet és befogadják a megrendelést.

Ennek következményeként a szorgos kis fekete kezek már tekergetik a nyomdagépek fogaskerekeit és szedik a sötét betűket. A legfontosabb hír pedig az, hogy a Gombák a Yuggothról és a kozmikus horror más versei jelenleg már a nyomdában van, a gyártása megkezdődött. Várhatóan október végén, november elején fog megjelenni és igyekszem majd az előrendeléseket a lehető leggyorsabban teljesíteni.


Szeretnék egy kis helyzetjelentést adni a projektről.

Először is szeretném nagyon szépen megköszönni mindenkinek, aki előrendelésével, megosztással, biztató szavaival vagy bármilyen más módon hozzájárult ahhoz, hogy ez a könyv megvalósulhasson!

Számomra ez mindig is egy eléggé ambivalens projekt volt, amely rengeteg bizonytalansággal és gyötrődéssel járt. Eleinte nem gondoltam, hogy valaha is elkészülnek ezek a fordítások. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán le tudom-e fordítani ezeket a verseket, mert a versfordítás nagyon bizonytalan műfaj. Legalábbis régebben ezt gondoltam róla, azóta már szerencsére kevésbé. Néha gyorsan megy, néha nagyon lassan, és semmi sem garantálja, hogy sikerülni fog. (Kivéve talán az erős kávét.)

Aztán, ahogy kezdtem haladni vele – bár szuper lassan, negyedévente, néha csak félévente készült el egy-egy vers, főleg azért mert nem hittem benne –, elkezdtem ábrándozni arról, hogy ebből egyszer talán könyv lehet. És igazából, ahogy elkezdtem hinni benne, úgy gyorsult fel a folyamat.

És szerencsére mindig akadt néhány ember, aki biztatott. Idővel rájöttem, hogy ha én ezt mindig is szerettem csinálni, és van akinek ez valamilyen fura módon örömet okoz, akkor érdemes folytatni.

Kisebb változások

A mintapéldányhoz képest még néhány apró részletet változott. Például a porvédő belseje is fekete lett, ahogyan a könyv fűzéséhez használt cérna is. Az első néhány oldal – köztük a címoldal – szintén fekete lesz, kijavítottam az elgépeléseket, tördelési hibákat és még néhány apróságot. A nyomda szerint a sorozatgyártott példányok még szebbek lesznek a mintapéldánynál, és az élfestés is még jobban fog kinézni. Bízom benne, hogy így lesz.

Egyébként imádok ránézni a mintapéldányra. Valahogy különböző fényviszonyokban kicsit más arcát mutatja, és amikor kinyitom, az egymás mellett lévő oldalak is különös hangulatot teremtenek. De a legjobb mégis az, hogy bárhol nyitom ki, és elkezdem olvasni, a szöveg egyszerűen beszippant. Olyan lett, amilyennek valaha megálmodtam.

Az álmokról jut eszembe: régen sokat kínzott az agyam olyan álmokkal, amelyekben rendszerint találtam valami különlegesen értékes dolgot. Hol egy lézerpisztolyt, hol egy repülő seprűt, máskor egy mágikus könyvet, tele varázsigékkel. Ezek az álmok mindig azzal végződtek, hogy lefekvés előtt gondosan elraktam a talált csodát az ágyam alá. Aztán reggel felébredtem… és természetesen soha nem volt ott semmi. (És akkor az ember ne legyen depressziós, ugye.)

Ez a könyv viszont, amióta megérkezett a mintapéldány, minden nap itt van az asztalomon. És talán nem is fog eltűnni. Halloween környékén pedig Hozzátok is eljut majd.

És ez fantasztikus.

Még egyszer hálásan köszönöm, hogy segítettetek valóra váltani ezt az álmot, és hogy hozzájárultatok ahhoz, hogy H. P. Lovecraft különös, lenyűgöző versei minél több olvasóhoz eljuthassanak – azok a versek, amelyek valaha ott születtek meg H. P. Lovecraft elméjében, mielőtt beléptek volna Odakintről ebbe a világba. Én imádom ezeket a verseket. Vicces, hogy amikor fordítottam őket esténként, gyakran hallottam egy tompa, hegedűszerű zeneszót az emeleti szomszéd irányából. Mondtam is, hogy köszi Erich a támogatást, nem elég nekem Richard, még te is itt vagy.

A folytatás

A könyveket továbbra is elő lehet rendelni, ugyan most már egy kicsit kisebb kedvezménnyel és ezek a példányok már nem kapnak egyedi sorszámot. Ez az előrendelés nagyjából október közepéig fog tartani. Én pedig addig is azon dolgozom tovább, hogy a könyv minél több helyre eljusson, illetve kigondolom, milyenek legyenen a sorszámok.

A könyv adatlapja a Moly.hu-n

Közben az adatlap is elkészült, itt találjátok: https://moly.hu/konyvek/h-p-lovecraft-gombak-a-yuggothrol

H.P. Lovecraft első gyermekkori verse: Az Odüsszeia!

Gondolom, most, hogy a csapból is Nolan Odüsszeiája (ezt így kell érni?) folyik, már nagyjából mindenki képbe került a trójai faló, a küklopsz, Kirké, Kharübdisz és a sok nyakú Szkülla, valamint a többi kedves jóakaró történetével, de abban már nem vagyok biztos, hogy tudtad, hogy a kis Howard Phillips Lovecraft is nagyon szerette az Odüsszeiát. Olyannyira, hogy az volt az első verse, hogy miután elolvasta Homérosz regéjét – amelyet valószínűleg ő is kicsit hosszabbnak és vontatottabnak tartott a kelleténél – fogta magát, és újra mesélte azt egy jóval rövidebb és rímekben igen gazdag formában. Ráadásul tette ezt mindössze 7 évesen.

Ami egyébként nem hihetetlen csoda, ha az ember tud olvasni és szereti a verseket. Úgy emékszem, hogy az első versemet, ami egy sokkal szerényebb vállalkozás volt és vizimadarakról szólt, én is kb. 6-7 évesen írtam, de az biztos, hogy az Odüsszeiával csak olyan 10 éves koromban találkoztam először és ott is képeskönyv formájában. Természetesen ebben is a szörnyek, Szkülla és az örvény volt a kedvenc részem.

Na de vissza Lovecraft Odüsszeiájához (ez egyre rosszabb). Szóval a Gombák a Yuggothról kötet második részének első darabja ez a vers és ha a film előtt szeretnél szupergyorsan képbe kerülni a történettel, vagy csak visszagondolnál, hogy mit is néztél, és hogy az milyen sorrendben is volt, akkor nincs ennél jobb lehetőség.


H. P. Lovecraft: Odüsszeusz verse
1897. november 8. – 7 évesen

Az éj sötét! Ó, hallj mesét:
Odüsszeusz hada –
dicső hajók, hon várja s csók –
sietve tart haza.
Nagy harc vala, miáltala
szent Trója elbukott.
Dühös a trón, Poszeidón
rá cselt eszelt legott.
S hogy hunyt eme vihar szeme
im, egy szigetre ért:
fiak vadont, feledve hont,
járták a lótuszért.
S kimentve itt, legényeit
hajókra rakta ő.
Nincs engedély, lótuszlevél
nem, nem engedhető.
S hogy mendegélt, Küklopszhoz ért,
rút óriások ők.
Szemük csak egy, lakuk a hegy,
Nagy Vulkánt követők.
S ki mint ekképp barlangba lép,
hol sok tej, sajt akad,
amint eszik, fejét veszik,
Küklopsznak jó falat.

Naponta két fő az ebéd,
nemes görög vesz el,
Odüsszeusz mindent megúsz’,
szökés-tervet eszel.
Ravasz csele kiszúr vele,
de szó szerint, szemét.
Küklopsz kiált, vakon zihált,
nincs több görög ebéd.
S tovább megyen, szeles helyen
Nagy Aioloszhoz ér.
S a szélkirály zsákot kitár,
így tán honába tér.
Most Kirkénél igézve él,
körös-körül mezők.
Legénye sok, már farkasok,
s más vaddá lettek ők.
Hermész segít, s erőt merít
e bűbáj ellen ő.
S busan tekint, legénye mind
malacként jő elő.
Dühvel szemez s kardot szegez,
Kirké felé rikolt:
„Varázsodat, ó kárhozat,
azonmód most feloldd!”
S szavára mind ember megint,
ki vadállat vala.
Vadat, halat, mi jó falat,
ád háza asztala.
Feledve bút tovább az út
szirénekhez vezet,
fiak füle nem rezdüle,
nem éri élvezet.

Most Szkülla ott fenn tátogott,
s Karübdisz szája nő,
fiakból hat már szörnyfalat,
de megmenekül ő.
Amíg a had már nem marad,
s Kalüpszó szigetén
hogy partot ér, pihenni tér,
s elillan sok idény.
S Zeusztól fél, hát útra kél,
meglelni szép nejét,
tutaja tört, szive gyötört,
s víz viszi erejét.
Szkheria gyér partjára ér,
s a királyhoz siet.
Meséje szép s mulat a nép,
sosem hallott ilyet.
S a hős vezér honába ér,
mely kérőkkel teli.
De úgy oson be rongyosan,
fel nincs ki ismeri.
S nyílzáporát röpíti át,
kérőket ölve meg,
most mind halott, s ő meghatott,
és büszkén megremeg.
Dajkája jő s látá, ez ő,
kit felismerni vél.
S már látja szép Pénelopét,
kivel derűsen él,
míg rátalál a zord halál,
s míg nem vesz rajt’ erőt,
örök laka szép Ithaka,
hol anyja szülte őt.

Ha pedig szeretnéd a polcodon is tudni egy remek varázskönyv formájában, itt meg tudod rendelni az H. P. Lovecraft: Gombák a Yuggothról és a kozmikus horror más versei c. könyvet:

vachterakos.com/lovecraft