Gondolom, most, hogy a csapból is Nolan Odüsszeiája (ezt így kell érni?) folyik, már nagyjából mindenki képbe került a trójai faló, a küklopsz, Kirké, Kharübdisz és a sok nyakú Szkülla, valamint a többi kedves jóakaró történetével, de abban már nem vagyok biztos, hogy tudtad, hogy a kis Howard Phillips Lovecraft is nagyon szerette az Odüsszeiát. Olyannyira, hogy az volt az első verse, hogy miután elolvasta Homérosz regéjét – amelyet valószínűleg ő is kicsit hosszabbnak és vontatottabnak tartott a kelleténél – fogta magát, és újra mesélte azt egy jóval rövidebb és rímekben igen gazdag formában. Ráadásul tette ezt mindössze 7 évesen.
Ami egyébként nem hihetetlen csoda, ha az ember tud olvasni és szereti a verseket. Úgy emékszem, hogy az első versemet, ami egy sokkal szerényebb vállalkozás volt és vizimadarakról szólt, én is kb. 6-7 évesen írtam, de az biztos, hogy az Odüsszeiával csak olyan 10 éves koromban találkoztam először és ott is képeskönyv formájában. Természetesen ebben is a szörnyek, Szkülla és az örvény volt a kedvenc részem.
Na de vissza Lovecraft Odüsszeiájához (ez egyre rosszabb). Szóval a Gombák a Yuggothról kötet második részének első darabja ez a vers és ha a film előtt szeretnél szupergyorsan képbe kerülni a történettel, vagy csak visszagondolnál, hogy mit is néztél, és hogy az milyen sorrendben is volt, akkor nincs ennél jobb lehetőség.
H. P. Lovecraft: Odüsszeusz verse
1897. november 8. – 7 évesen
Az éj sötét! Ó, hallj mesét:
Odüsszeusz hada –
dicső hajók, hon várja s csók –
sietve tart haza.
Nagy harc vala, miáltala
szent Trója elbukott.
Dühös a trón, Poszeidón
rá cselt eszelt legott.
S hogy hunyt eme vihar szeme
im, egy szigetre ért:
fiak vadont, feledve hont,
járták a lótuszért.
S kimentve itt, legényeit
hajókra rakta ő.
Nincs engedély, lótuszlevél
nem, nem engedhető.
S hogy mendegélt, Küklopszhoz ért,
rút óriások ők.
Szemük csak egy, lakuk a hegy,
Nagy Vulkánt követők.
S ki mint ekképp barlangba lép,
hol sok tej, sajt akad,
amint eszik, fejét veszik,
Küklopsznak jó falat.
Naponta két fő az ebéd,
nemes görög vesz el,
Odüsszeusz mindent megúsz’,
szökés-tervet eszel.
Ravasz csele kiszúr vele,
de szó szerint, szemét.
Küklopsz kiált, vakon zihált,
nincs több görög ebéd.
S tovább megyen, szeles helyen
Nagy Aioloszhoz ér.
S a szélkirály zsákot kitár,
így tán honába tér.
Most Kirkénél igézve él,
körös-körül mezők.
Legénye sok, már farkasok,
s más vaddá lettek ők.
Hermész segít, s erőt merít
e bűbáj ellen ő.
S busan tekint, legénye mind
malacként jő elő.
Dühvel szemez s kardot szegez,
Kirké felé rikolt:
„Varázsodat, ó kárhozat,
azonmód most feloldd!”
S szavára mind ember megint,
ki vadállat vala.
Vadat, halat, mi jó falat,
ád háza asztala.
Feledve bút tovább az út
szirénekhez vezet,
fiak füle nem rezdüle,
nem éri élvezet.
Most Szkülla ott fenn tátogott,
s Karübdisz szája nő,
fiakból hat már szörnyfalat,
de megmenekül ő.
Amíg a had már nem marad,
s Kalüpszó szigetén
hogy partot ér, pihenni tér,
s elillan sok idény.
S Zeusztól fél, hát útra kél,
meglelni szép nejét,
tutaja tört, szive gyötört,
s víz viszi erejét.
Szkheria gyér partjára ér,
s a királyhoz siet.
Meséje szép s mulat a nép,
sosem hallott ilyet.
S a hős vezér honába ér,
mely kérőkkel teli.
De úgy oson be rongyosan,
fel nincs ki ismeri.
S nyílzáporát röpíti át,
kérőket ölve meg,
most mind halott, s ő meghatott,
és büszkén megremeg.
Dajkája jő s látá, ez ő,
kit felismerni vél.
S már látja szép Pénelopét,
kivel derűsen él,
míg rátalál a zord halál,
s míg nem vesz rajt’ erőt,
örök laka szép Ithaka,
hol anyja szülte őt.
Ha pedig szeretnéd a polcodon is tudni egy remek varázskönyv formájában, itt meg tudod rendelni az H. P. Lovecraft: Gombák a Yuggothról és a kozmikus horror más versei c. könyvet:
