

Mostanában fog megjelenni a GABO Kiadónál az „1001 Fotó, amit látnod kell, mielőtt meghalsz” című nagyon érdekes könyv. Ma vettem át belőle az ajándék-példányomat a 67. oldalon található Tennyson vers részletének fordításáért.
A rend kedvéért álljon itt a teljes vers is:
Lord Alfred Tennyson:
A Kolduslány
(The Beggar Maid)
Keresztbe fonta karjait;
Oly szép volt, el nem mondja szò:
A lány, kit pőre lába vitt,
Mert hívta az uralkodó.
Ki látva fent, hogy jő, lement,
Mert vágyta már fogadni őt;
„Nem is csoda”, beszélt sok úr,
„Ki látott hozzá mérhetőt?”
Miként a felhők közt a hold,
Csak állt rongyos-szemérmesen:
S ki szép szeméről zengve szólt,
Ki dùs hajàról kedvesen:
Mily égi bàj, a nagy kiràly
llyent nem lelt keresve sem:
S Kofetuá ìm esküdött:
„E kolduslány lesz hitvesem!”
Pár napja kaptam meg Sarah Waters: The Little Stranger c. könyvének magyar fordítását a GABO Kiadó gondozásában. Ezen egyébként kicsit meglepődtem, mert a hivatalos megjelenése aug. 31. után van, egyúttal aug. 30-tól mutatják be a mozikban a belőle készült filmet.
A poszt apropója amúgy az, hogy a könyv egy rövid versrészletét én fordítottam. Akit érdekel, a verset, melyből a részlet származik, Robert Herrick (1591-1674) írta, és a címe: „TO PHYLLIS, TO LOVE AND LIVE WITH HIM”
Gyerekkacaj lesz majd a hús,
tejük nedűd lesz, és a dús
mogyoróvaj lesz kenyered,
s kankalinkrém, ha kevered.
Az asztalod lesz mind a domb,
mely oly sok nárciszt rejt, s a lomb
alatt ha ülsz, madár, ha lát,
zeng, étkül, lágy melódiát.
„The tongues of kids shall be thy meat,
Their milk thy drink ; and thou shalt eat
The paste of filberts for thy bread,
With cream of cowslips buttered ;
Thy feasting-tables shall be hills
With daisies spread and daffodils,
Where thou shalt sit, and red-breast by,
For meat, shall give thee melody.”
A Kis Idegen egyébként egy 1940-es években játszódó kísértettörténet, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen. Eddig elég jó dolgokat olvastam a történetről, úgyhogy remélem, hogy jó lesz. Azt is írják néhol, hogy a film trailere félrevezető. Azt is talán kevesen tudják, hogy a koreai Szobalány c. film (igen, az) is Sarah Waters regényből készült a kor és a földrajzi környezet megváltoztatásával.


Pár napja ajánlották figyelmembe a következő verset, amit (shame on me) nem is ismertem. Másnap láttam a The Black Aether magazin oldalán a linkben szereplő trailert. (A végén pont ebből a versből olvasnak fel, éppen ezt a részt.)
Úgyhogy tegnap este kicsit elkezdtem. Elég hosszú vers amúgy, de nagyon jó. Menjen majd az egész?
Clark Ashton Smith:
A Hasis Evő, avagy a Gonosz Apokalipszisa /részlet/
Hódolj, az álmok császára vagyok;
a koronám az ezerszínü nap,
mely rejtett földek csodáira süt,
a ráncos ég az ünnepi ruhám,
a menny tetején trónolok s enyém
az űrbe omló végtelen tüze.
Mint falánk szörny, mely prédáért üvölt,
a lángtaréjos tenger tornyosul,
mert irigy holdak hajtják álnokul
mindörökre lábnyomomba őt.
[…]
The Hashish Eater -or- the Apocalypse of Evil
Bow down: I am the emperor of dreams;
I crown me with the million-colored sun
Of secret worlds incredible, and take
Their trailing skies for vestment when I soar,
Throned on the mounting zenith, and illume
The spaceward-flown horizons infinite.
Like rampant monsters roaring for their glut,
The fiery-crested oceans rise and rise,
By jealous moons maleficently urged
To follow me for ever;
„1961. augusztus 14-én, hunyt el Clark Ashton Smith autodidakta író, költő, szobrász, festő. Kapcsolata H. P. Lovecraftal a The Hashish-Eater című ünnepelt, rendkívül sikeres költeményével kezdődött, ami HPL-nek annyira tetszett, hogy azon mód levelet írt CAS-nak, ami egy 15 éven át kitartó barátságban, aktív levelezésben teljesedett ki. ” Forrás: The Black Aether
Tíz mérföld Arkham, s nem helyénvaló
az út: Boynton Beachnél szirtfokra tér.
A cél a csúcs, míg még Innsmouthig ér
a napsugár, a lassan elhaló.
A tengeren egy távozó hajó,
mely ősi szélviharoktól fehér.
De nem intek feléje épp ezér’,
a rossz érzésem el nem mondható.
Elhagyja Innsmouth-t! és a messzi múlt
tajtékot vet, s az éj sietve jő.
De már felértem, itt a dombtető,
hol pillantásom vak városra hullt.
S a házak közt, nézd! Nincs homályra ír,
az összes út sötét, akár a sír.

VIII. The Port
Ten miles from Arkham I had struck the trail
That rides the cliff-edge over Boynton Beach,
And hoped that just at sunset I could reach
The crest that looks on Innsmouth in the vale.
Far out at sea was a retreating sail,
White as hard years of ancient winds could bleach,
But evil with some portent beyond speech,
So that I did not wave my hand or hail.
Sails out of lnnsmouth! echoing old renown
Of long-dead times. But now a too-swift night
Is closing in, and I have reached the height
Whence I so often scan the distant town.
The spires and roofs are there—but look! The gloom
Sinks on dark lanes, as lightless as the tomb!
Hallottál-e a rózsáról, mit a beton
repedése szült?
Láb nélkül is megtanult járni, ahogy a természetnek
ellene feszült.
Lehet, hogy furcsa, de az álmok kulcsa,
hogy elérte a friss levegőt,
Hát éljen a rózsa, mely a betonba nőtt,
noha senki se gondozta őt.

„Amikor én kicsike gyerek voltam,
anyu minden ostobasága betalált.
Azt mondogatta, hogy apu gonosz ember,
azt is mondta, hogy utált.
De azután, kicsikét felcseperedve, rájöttem: anyu a bolond.
De sajnos ellene semmit se tudtam tenni,
ő ilyen, ez a gond.”
„When I was just a little baby boy
My momma used to tell me these crazy things
She used to tell me my daddy was an evil man,
She used to tell he hated me
But then I got a little bit older
And I realized, she was the crazy one
But there was nothin’ I could do or say to try to change it
‘Cause that’s just the way she was”

A roppant domb a vén város felett
terült el, hol a főút elfogyott.
Nagy, zöld lombja zord pillantást vetett,
a templomra, mely az útra rogyott.
Kétszáz évig terjedt a szóbeszéd
a lejtőről, min nem jártak soha.
Madarat, őzet mi téphette szét?
S az eltűnt fiúknak sem lett nyoma.
A postásra egy nap hűlt helye várt
a falunak, még hírt se volt, ki mond.
Aylesbury népe bámulni kijárt,
s a postásra ráaggaták: bolond,
hogy látni vélte, amit más se lát,
a roppant domb falánk szemét s fogát.

Az első 6 rész itt: http://lovecraft.hu/…/h-p-lovecraft-gombak-yuggothrol-vach…/
H.P.L.: Fungi from Yuggoth
VII. Zaman’s Hill
The great hill hung close over the old town,
A precipice against the main street’s end;
Green, tall, and wooded, looking darkly down
Upon the steeple at the highway bend.
Two hundred years the whispers had been heard
About what happened on the man-shunned slope—
Tales of an oddly mangled deer or bird,
Or of lost boys whose kin had ceased to hope.
One day the mail-man found no village there,
Nor were its folk or houses seen again;
People came out from Aylesbury to stare—
Yet they all told the mail-man it was plain
That he was mad for saying he had spied
The great hill’s gluttonous eyes, and jaws stretched wide.
A következő haikukkal az van, hogy sok évvel ezelőtt találtam és fordítottam le őket. Egy darabig aztán fogalmam se volt, hogy hol találtam és ki írta. Végül is sikerült megtalálni a forrást. Ugyanaz az Alan D. Peschke tollából valók, akitől a Hol Yuggoth meglapul (Yuggoth on the rim) c. verset fordítottam és akinek anno írtam Facebookon és öt évvel később válaszolt. 🙂

R’lyeh, az elsüllyedt város by Zach Geller – Instagram
R’lyeh
cold watery deep
giant slumbers, trapped, troubled
–Great Old Nautilus
R’lyeh
zord tengermélye
szunnyadó óriások
Nagy Vén Tintahal

Arkham – cdnb.artstation.com
Arkham Autumn
cool wind muttering
strange shadows, steeples, grasping
swollen harvest moon
Arkhami ősz
morajló szelek
különös árnyak, tornyok,
aratási hold

Sentinel Hill – https://imgur.com/gallery/yYpXw
Dunwich
thunder under hills
breathe in time with whippoorwills
–dusky psychopomps
Dunwich
dübörgő dombok
madársereg-lehelet
nyugvó lélekláng

Innsmouth – by John Dunn johndunnartist.blogspot.com)
Innsmouth
abandoned buildings
gape fish-eyed, sea smell, old folk
lurk behind shutters
Innsmouth
elhagyott házak
tengerszag, vén halszemű
odabent lapul

Y’ha-nthlei by Jonas Anderson
Y’ha-nthlei
below Devil’s Reef
darkly shining ocean, deep
where coelacanths play
Y’ha-nhthlei
Ördögzátonynál
sötét, csillogó tenger
lábashaljáték
Kingsport
snow-covered city
lost and forgotten gather
–ancient Festival
Kingsport
hóborította
elveszett város – ősi
Fesztivál készül

Zord tél volt és csengettek egy sötét éjjelen,
nem vártak épp senkit sem, s az nem is volt jelen.
Majd meglátták egy urnán, mit belepett a dér,
s fura teste láttán bennük megfagyott a vér.
És hirtelen leszökkent s a hallba beszaladt,
hol a falnak nyomta orrát s hosszan úgy maradt.
Nem igazán érdekelte, hogy ki mit beszélt.
Végül visítás helyett ki-ki aludni tért.
Reggelinél asztalukhoz ő is odaült:
lekvár, kenyér s némi tányér gyomrába merült.
Az új gramofonjukról a tölcsért tépte le,
de nem tudták rávenni, hogy ne játsszon vele.
A kéménybe bámulásban nagy örömre lelt,
s cipőtalpa tépkedésében is kedve telt.
Volt, hogy könyvből szaggatott ki fejezeteket,
vagy elcsálésította a képkereteket.
Minden egyes vasárnap a földön elterült,
s hogy-hogy nem, a szalon ajtó útjába került.
Néha pedig úgy elillant, mint a levegő,
hogy jaj! a levesestálból kerüljön elő.
Máskor pedig rettenetes dührohama volt,
s közben minden törülközőt szerteszét pakolt.
Éjjelente céltalanul bolyongott, holott
tényszerűnek mondhatóan éppen álmodott.
Tárgyakat is elcsent olykor, miket szeretett,
s minden dolgot, hogy megóvja, jól tóba vetett.
Tizenhét éve ütötte fel már a fejét,
s hogy elmenne, azóta se mutatta jelét.
*************************************
Edward Gorey (1925-2000) amerikai író, grafikusművész volt, aki elsősorban jellegzetes gyerekkönyveiről vált ismertté, jóllehet nem igazán kedvelte a gyerekeket. Műveinek egy részét álnéven jelentette meg, melyek nevének anagrammái voltak, pl. Ogdred Weary, Dogear Wryde, Ms. Regera Dowdy stb. Mivel sosem házasodott meg és gyermekei sem voltak, amikor meghalt, mindenét egy kutyákkal, macskákkal, denevérekkel és rovarokkal foglalkozó alapítványra hagyta.
Egy idézet tőle:
„Ha már a nonszensz terén alkotsz, az inkább legyen rémes, különben semmi értelme. Megpróbálom elképzelni a derűs nonszenszt. Vidám, derűs nonszensz gyerekeknek – ó mennyire unalmas, unalmas, unalmas. Ahogy Schubert mondta, nincs boldog zene. És ez így igaz. Tényleg nincs. És valószínűleg boldog nonszensz sincs.”
Edward Gorey-tól korábban a Gushlycrumb Kölykök avagy a Kirándulás Után (The Gashlycrumb Tinies: or, After the Outing) és a Susnyarág (The Wuggly Ump) c. verseket fordítottam. Ez lesz most a harmadik magyarra fordított verse.