Ez a vers kb. 25 éve élt bérlet nélkül a fejemben, amióta középsuliban angolórán tanultunk róla. Az első versszakát azóta is tudom, és fel-felbukkant már kb. kismilliószor a fejemben teljesen random pillanatokban. De ahogy sok minden mással, ezzel sem foglalkoztam vele különösebben, nem is emlékeztem rá, hogy miről szól a vers, csak azt tudtam, hogy:

A mouse found a beautiful piece of plum cake,
The richest and sweetest that mortal could make;
‘Twas heavy with citron and fragrant with spice,
And covered with sugar all sparkling as ice.

Azután a napokban arra gondoltam, hogy miért ne fordítsam le a teljes darabot, és meglepve tapasztaltam, hogy ez a kedvesnek tűnő vers valójában nem is annyira az, inkább horrorisztikus és egy mohóságból és önzésből fakadó idiotizmussal átitatott kvázi öngyilkosságról szól cuki köntösben.

Eliza Cook: Az egér pitéje
(The Mouse and the Cake)
Fordította Vachter Ákos

Egy egér egy darabka pitére lelt,
a legszebbre, melyért csak ember felelt.
Illatra citrusos, oly átható,
s a porcukorhintése akár a hó.

„Te jó ég!” – kacagta az egérkoma,
„Valódi kincs ez, egy nagy lakoma!
De jaj, ez a zaj! Jön a sok kisöcsém,
nosza elrejtőzöm a pitémmel én.

Egy picit se kapnak, hisz elfér belém
minden morzsája, ez az én csemegém!”
És elbújt, ölében a drága falat,
s a sok éhes fivér mind tovább szaladt.

És majszolta, rágta, szuszogva evett,
és addig habzsolta, míg rossz vége lett.
S már sejted, hogy mindent a hasba tömött,
biz rosszul lett nyomban és kínnal nyögött.

A családja hallá, hogy zord kínja nőtt,
s doktorért küldtek, ki faggatta őt:
„– A pitét, mondd, hogy faltad be teljesen,
hogy rokonnak nem jutott falatja sem?”

„Ó jaj” – szólt a doktor – „már késő a szó,
a halálod közel, ez kimondható.
Ha meg lett volna osztva mással e koszt,
mindnek jó lett volna és neked se rossz.

Ha megosztom, csemege eledelem,
ha befalom egyben: az veszedelem.
Hát készülj a végre…” – s hogy kimondatott,
a doktor már látta, a beteg halott.

E tanulság kicsinynek s nagynak való,
az egér pitéjéből levonható:
ki túl önzőn csak saját szájába tesz,
az öröme fájdalom forrása lesz.

Az eredeti vers itt olvasható: https://www.yourdailypoem.com/listpoem.jsp?poem_id=3151

Eliza Cook (1818–1889) angol költőnő volt, egy vidéki kereskedő leányaként született. A helyi vasárnapi iskola zenetanítójának fia biztatta arra, hogy verseit kötetbe rendezze, s ennek hatására jelent meg első verseskönyve. Ahogy önbizalma erősödött, egyre több költeményt küldött különféle újságoknak és folyóiratoknak, amelyek rendszeresen közölték írásait. Később saját hetilapot is alapított Eliza Cook’s Journal címmel, amelyet a „hasznosság és szórakoztatás” szolgálatába állított. Cook a nők politikai szabadságának elkötelezett híve volt, és hitt abban, hogy az oktatás révén mindenki képes felemelkedni és önmagát fejleszteni – ezt az eszmét ő „levelling up” („felemelkedésnek”, „esélyegyenlőséget teremtő felemelkedésnek”) nevezte. Nézetei rendkívül népszerűvé tették a munkásosztály körében Angliában és az Egyesült Államokban egyaránt.

(A következő posztban lesz update a Gombák a Yuggoth projektről. )