Ez a fordítás is kijött egy kis depresszióval ízesített kávéból ma. Pedig ma nem terveztem ilyet csinálni. Dehát, a dolog csakúgy történnek.

Nem halott, mi az öröklétbe burkolózva hál,
elfelejtett tengermélyben, hideg kő alatt;
a különös eónok során meghal a halál.

A Nagy Öregekre az égen túl szem nem talál.
Türelmesen alusszák ezeréves álmukat.
Nem halott, mi az öröklétbe burkolózva hál.

Mert őrájuk nem a halandó dolgok sorsa vár.
Ők lesznek még, mikor az idő sodra elapad;
a különös eónok során meghal a halál.

Ők nem félik, hogy a sok kor, mint felhők hada száll,
és nem számlálják azokat, miképp ábrándokat.
Nem halott, mi az öröklétbe burkolózva hál.

Ki holtnak mondta őket, rá csak rút kudarca vár,
ki kiáltozva pusztította templomaikat;
a különös eónok során meghal a halál.

Amíg az égi csillagírás kedvezőre áll,
és megoldja a Véneken az álomláncokat.
Mert nem halott, mi az öröklétbe burkolózva hál,
s a különös eónok során meghal a halál.

Eredeti szöveg:

That is not dead which can eternal lie
Beneath cold stone or far, forgotten sea,
And with strange eons even death may die.

Those Great Old Ones who dwelt beyond the sky
Shall bear their age-long slumber patiently:
That is not dead which can eternal lie.

The fate of mortal things has passed them by.
Until time has an end, they yet shall be,
And with strange eons even death may die.

They need not fear the ages as they fly,
Nor count them up in hours of reverie:
That is not dead which can eternal lie.

Those who cast down their fanes with dreadful cry,
And willed that they were dead, failed utterly,
And with strange eons even death may die.

Until those cold bright hieroglyphs on high
Come right at last and set the Old Ones free,
That is not dead which can eternal lie,
And with strange eons even death may die.

Az eredeti verset a The Cult of Cthulhu csoportban találtam. Nem sikerült kiderítenem eddig, hogy kitől származik – mindenesetre Harry Lervill posztolta azzal a kommenttel, hogy ez a kedvenc fordítása – de mivel megtetszett, lefordítottam. Egyébként úgy tűnik, számomra, hogy ez a Cthulhu Hívása novella egy bizonyos bekezdésének verses újragondolása.

„They worshipped, so they said, the Great Old Ones who lived ages before there were any men, and who came to the young world out of the sky. Those Old Ones were gone now, inside the earth and under the sea; but their dead bodies had told their secrets in dreams to the first men, who formed a cult which had never died. This was that cult, and the prisoners said it had always existed and always would exist, hidden in distant wastes and dark places all over the world until the time when the great priest Cthulhu, from his dark house in the mighty city of R’lyeh under the waters, should rise and bring the earth again beneath his sway. Some day he would call, when the stars were ready, and the secret cult would always be waiting to liberate him.„

„Ahogy mondták, a Nagy Öreget imádták, aki korszakokkal az ember előtt élt, s az ifjú Földre az égből érkezett. Mára az Öregek elmentek a Föld belsejébe, a tengerek alá, de élettelen testük átadta titkaikat álmukban az első embereknek, akik megteremtették a kultuszt, s az nem hal ki soha. Ez volt a vallásuk, s a foglyok szerint örökké létezett, s létezni is fog, rejtőzködve a távoli pusztaságokon és a sötét vidékeken, szerte a Földön, míg a legnagyobb pap, Cthulhu ki nem jön és fel nem emelkedik sötét házából R’lyeh hatalmas, víz alatti városában, s ismét uralma alá nem hajtja az emberiséget. Egyszer majd, ha a csillagok készen állnak, hallatni fogja hívását, s a titkos hit szüntelen vár, hogy kiszabadítsa.” Cthulhu hívása (Makovecz Benjámin fordítása)